némafilm

sárga csillag vagyok ami földet ér

magamnak idegen, másoknak rokon

szél-lyuggatta sötét a lövölde tér

itt angyalok basznak virágszirmokon

elfordulnék, de a szívem fénye láng

néha elsüvít egy lezárt drótvagon

lesz még időm nem gondolni ránk

szívdarab leszek egy örök színpadon

most ne mérlegelj, a lelkem súlytalan

vérfoltok közt lebeg egy pohár falán

már az lettél aki, hozzád nincs szavam

ördög ver ritmust egy törött zongorán




Post a new comment

Loading...