Mélabús

Sejtem, hogy az angyallétra láthatatlan,
bennem naponta meginog, s ilyenkor
kapaszkodom. Szorongok minduntalan.
Bizonytalanságom bennem fészkel olykor,

vadul tombol, zabolátlan hullámok
mint vágtató táltosok eltaposnak,
verdesnek gondolataimban. Fázom.
Kiss része vagyok e fájó világnak.

Mélabús reggel harmatos szirmokon
ébrednek az angyalok, letörölik
könnyeim. Repülni szeretnék velük.

Csendes suttogásuk elringat végre,
lelkem elcsitul. Bennem zeng majd daluk,
ha újra lepkekék égről álmodom.




There are no comments

Add yours

Loading...