Esterházy Péter Márk változata élőben

Ma, 2014. június 12-én Debrecenben, a Méliusz Juhász Péter Könyvtárban találkozhattunk Esterházy Péter íróval. Beszélgetőtársa, Szirák Péter az 1974-es debütáláson túl a Könyvhétre megjelent Egyszerű történet vessző száz oldal – a Márk változat című könyvéről és az írásról faggatta. Mitől más, mint a kardozós, mitől „esterházys”? Gazdagabban tértünk haza? Én biztosan!

A találkozó rendhagyó módon indult: a kivetítőn az 1974-es esztendő legfontosabb kül- és belpolitikai eseményeit, rendkívüli vagy valami egyéb okból emlékezetes történéseit láthattuk. Az eseményeket kronológiai rendben, profi tévébemondókat meghazudtoló rutinnal sorolta Vranyecz Tünde fiókkönyvtár-vezető (Méliusz Juhász Péter Könyvtár Benedek Elek Könyvtára). Engem a mai korhoz hasonló dolgok ijesztettek meg, Szirák Péter az ABBA együttesre és persze a foci VB-re (német győzelem) emlékezett vissza szívesen. Biztos vagyok benne, hogy mindenki rácsodálkozott valami új (korosabbaknál: elfeledett) képsorra. Ebben az évben találta fel Rubik Ernő a bűvös kockát. Kapott egyet az író is ajándékba dr. Kovács Béla Lóránt igazgató úrtól, a találkozó házigazdájától. Esterházy Péter számára nagyon fontos volt az 1974-es esztendő: ekkor jelent meg egy írása a Magyar Műhely című folyóiratban, továbbá – és ez minden debreceni szívét megdobogtatta – egy írása az Alföldben! Az író bevallotta, hogy elküldte ő azt minden létező irodalmi lapnak, de egyedül Bata Imre irodalomkritikus, szerkesztő vállalta a közlését.
Szóba került a matematika és az írás viszonya, amiből azt szűrtem le, hogy egyikhez sem elég önmagában az ún. „mesterségbeli tudás”: kell valami „plusz” is, amit talán rátermettségnek, tehetségnek nevezhetnénk, bár ezt nehéz lenne meghatározni. Szerencsére hamar a könyvheti regényre terelődött a szó, pontosabban az író felolvasta abból az 1951-es kitelepítésük helyszínére, gyermekkorára reflektáló fejezetet. Ezt szerintem mindenki „a végéig” hallgatta volna, de a rendezvény célja a beszélgetés volt. Szirák Péter izgalmas kérdéseket tett fel, amire még érdekesebb válaszokat kaptunk. A felolvasott szövegrészlet alapján egyértelműnek tűnt, miért kapta a mű „a Márk változat” alcímet, azt azonban jó, hogy megkérdezte Szirák Péter: miért éppen Márk evangélistát szúrta ki? Az író elmondta, hogy elvileg mind a négy evangélista valamelyikét választhatta volna, de egy irodalmi berkekben zajló munkabeszélgetésen őrá Márk evangélistát osztották, mire ő elfogadta ezt a sorsszerűséget. Márk története egyébként egyszerű, mindenki által követhető.
Egyszerűen írta volna le Esterházy? Szó sincs róla! Tudatosította bennünk, hogy ez nem egyszerű, nem történet, jóval több, mint száz oldal, egyszóval a címből csak a „vessző” igaz. Az író a Kálvin-féle fordításból dolgozott, mert szerinte a protestánsok másként bánnak még a nyelvvel is, mint a katolikusok. Esterházy Péter általában nem szereti, ha arról faggatják, hogyan ír, ezért a beszélgetés zárásaként Szirák Péter azt kérdezte tőle, hogy miért jelent örömet számára az írás? Az író kissé mintha zavarba jött volna, noha őrá ez a legkevésbé sem jellemző. A bizonyosságot, egyfajta megnyugvást jelent számára az írás, azt, hogy minden rendben van körülötte, és ez így van jól. Ezért (is) író. Utoljára szép bibliai szövegeket olvasott nekünk. Simone Weil gyönyörű gondolatával térhettünk haza, kb. szabad fordításban így hangzik: aki Istenben igazán hisz, az nem várja el, hogy Isten szeresse őt.




There are no comments

Add yours

Loading...