csenger_rozsamelinda

Az örökölt temető

Kis magyar szürreálba fordulás családi programról meglógva, avagy hogyan közelítsük meg a csengeri zsidó temetőt.

Csengerben azelőtt még sose jártam, most is csak mert nem volt jobb dolgom. Szatmár kellős közepén vagyunk, családi program, de a városi agynak pár nap után már túl sok a tyúkketrec. Hova megy délután az első busz, hát akkor legyen Csenger.

Hogy van régi zsidó temető a városban, arról már korábban olvastam a neten, hogy pontosan hol, nem derült ki. Egy ideje fényképezem a zsidó temetőket, pedig nem vagyok se zsidó, se fényképész.

A központban biztosan lesz térkép az eltévedteknek, és azon jelzés.

Nincs rajt. De a főutcán egy héber nyelvű kiírás, nyíl jobbra. Más nem lehet.

Befordulok az Ady Endre közbe, szűk kis valami, családi házak, egyszerre vége. Zsákutca. A zsák alján, az egyik ház tetején fiatal férfi áll, mi sem természetesebb. Odaköszönök, mondom, mi járatban.

Akkor az Eta néninek szóljon.

Eta néni?

Hát a szomszéd – de átkiabál ő neki.

Néni jön hamar, otthonkában, kutya kíséri az udvaron, ahogy kell. Neki is újra, hogy mi járatban.

És ő: a zsidó temető, az itt van hát.

De hol?

Hát a kertem mögött.

És hogy tudok bemenni?

Hát, ha beengedem, a kerten át – azzal a jaú ízes tájszólással.

És be tetszik engedni?

Fél percig méreget, aztán fordul a kulcs. Kertkapun be, oldalt el a ház mellett, másik kertkapu, kisház, vasajtó, másik vasajtó, és ott állunk a csengeri zsidó temetőben. Az 1600-as évek közepétől temetkeztek ide, amíg volt, aki ide temetkezzen.

Néha jönnek hozzátartozók, Amerikából meg mindenhonnan. A csodarabbitól is szoktak kérni.

Ma a néni gondozza az egészet, rendben tart mindent, a sírok közt álló gyümölcsfákat is. Lekvárt is főz. A temetőt az anyjától örökölte, aki 41-ben jött át Erdélyből, és költözött ebbe a házba. A temető gondja lassan rá maradt, de hát tudjuk. A család egyébként keresztény, az izraelita hitközség havi 3000-rel tudja honorálni a fáradságot.

Miért ne tartanám rendbe’, itt nőttem fel, itt játszottam, a sírok közt… meg aztán, ezek is vótak olyan rendes emberek, mint mi, vagy még jobbak – azzal visszamegy a konyhába.

Fényképezzen csak, a kutya úgyis jelez, ha menne.




There are no comments

Add yours

Loading...