szellem

A patológia kihalt hely

Éjfélre jár az idő, amikor az ismeretlen eredetű járvány az utolsó emberrel, egy kórboncnokkal is végez. Épp egy középkorú férfi hulláján dolgozik, mikor görcsösen rángatózni kezd, és maga is holtan esik össze.

A patológia kihalt hely. Az alagsori helyiségben fáradtan vibrálnak a neonok, a rideg fémasztalon az épp boncolt férfi holtteste felnyitott mellkassal fekszik.

Mellette tanácstalanul topog a szelleme. A kórboncnok lelkét még épp nyakon csípi:

– Ne már, doki, még nem végzett velem. Varrjon össze! Nem hagyhat itt, így, szétszedve…

– Ne haragudjon, de már semmit sem tehetek. Engem már vár a fény. Különben is, az asszony már egy hete meghalt, ha nem megyek időben, akkor …

– … megöli?! Ehh… – legyint szomorúan kísértet, és arra gondol, már neki is odaát volna a helye. A patológus közben csöndesen szertefoszlik.

„Mégsem hagyhatom így magamra magam”, morfondírozik, és igyekszik minél pontosabban felidézni a Poltergeist meg a többi hasonló film vonatkozó jeleneteit, némi útmutatást remélve.

Nagyon erősen koncentrál, végül sikerül neki: nem csak hogy mozgásra bírja a tűt és a cérnát, de precízen irányítani is képes őket.

Ma éjjel testet ölt a szellem.




Post a new comment

Loading...