tartós csokoládé

Zsefy: Tartós csokoládé

Lejegyeztem, miközben egy klassz csapatra, a Kollégáimra emlékeztem, akik úgy tudom, “bírták” a humoromat.  Így ezt a kis szösszenetemet is.

*

A csokoládét jobb kezünk mutató-,  és hüvelykujja közé vesszük, és miután szemrevételezéssel megállapítottuk, hogy még nem harapott bele senki, orrunk előtt lassú mozdulatokkal többször elhúzzuk.

Mivel a csokoládé csomagolása légmentes, nem valószínű, hogy bármilyen illatot éreznénk.

Korábbi tapasztalatainkra támaszkodva mégis felidézhetjük agyunkban a csokoládé fogalmához kapcsolódott információkat: úgymint szín, szag, állag. Sőt, ezek után az ízét is szinte a szánkban fogjuk érezni, amiből kifolyólag a csokoládé felbontása és elfogyasztása teljesen feleslegessé válik.

A továbbiakban a tartósság megőrzése érdekében az eljárás a következő:

Keressünk az otthonunkban egy nyugodt, félreeső zugot, ahol minimum egy – de lehet kettő is –  mai festő  képe, mint például Z. Gedeon „Csendélet csokoládéval” című festménye lóg, s egy rokokó stílusú bonbonierbe – további felhasználásig – helyezzük el a csokoládénkat. A következő alakalom ugyanis csak egy év múlva – a névnapunkon – adódik, amikor is elővesszük, s miután eszünkbe jut, hogy ennek már a szavatossági ideje régen lejárt, penészes is lehet és ehetetlen, felbontás nélkül visszatehetjük a helyére.

Ezen folyamatot célszerű minden évben egy alkalommal megismételni egészen a nyugdíjba vonulásunkig. Akkor viszont már nyugodtan kidobhatjuk a kukába, és lelkiismeret-furdalás nélkül megállapíthatjuk, hogy annak idején – úgy 15-20 évvel ezelőtt (idő nem fontos) – micsoda sóher társaság volt, hogy csak egy nyomorult szelet csokoládét tudtak venni ajándékba.

Ráadásul olyat, amit világéletemben utáltam.

 

Zsefy Zsanett

 

 




There are no comments

Add yours

Loading...