ylang

Zsefy: A szerelem illata

míg élni vágyom halnék minden percben
az észt felül írja minden gyötrelem
keserű ki soha meg nem éli
de ha ajkon csókol
édesen is szomjat olt vele

templom kövén mirtuszvirágos léptek
mind fűszálon ringó harmat hajnalon
érintésük sebet nem ejthet inkább enyhít
szerelemtől hevült szívfalon

szavak ívébe hogy is foglalhatnám
szemvillanások tüzét ruhák ráncain
a tiszta fényt amint kapaszkodik
időt szakítni vágyak selyem-fehér
jázmin szirmain

hasonlíthatnám-e mi bőrön át vezet a szívhez
ha csobogásba halkulva erekben neszez
vagy gondolatnyi félsz tört része alatt
robajjal ítél halálra szép reményeket

ha egzotikus ilang-ilangos esten
sejtek diszkrét parfümje lebeg
szabadulni nem hagy hiába küzdesz
vele s érte inkább elepedsz

mint fákra csorgó napfényt
rezzenetlen lombja fogva tart az érzés
mindegy áldás vagy átok tovább az vezet

olyan hiábavaló kérdés a miért és a meddig
ne is firtasd csak élvezd
ha testeden selymesen átdereng

Zsefy Zsanett



There are no comments

Add yours

Loading...