erényöv

Baszorkányok: Testi mese

Már vagy egy hónapja folytattuk titkos viszonyunkat az iskola falain belül-és kívül.

– Szerinted harminc felett nem ciki még mindig szűznek lenni? – kérdezte, miközben egy párnát szorongatott mellettem az ágyban.

– Nem – füllentettem. Szerintem nagyon is az, nem is tudom melyik esetben jobban: ha keresztényi önmegtartóztatásból fakad az elmaradás, vagy mert az illető nőt se senkinek se jut eszébe megkefélni. Itt mindkettő fennáll.

– Már majdnem két hónapja vagyunk együtt, de három éve szeretjük egymást. Te tapasztaltabb vagy, mint én. Neked akarom adni az ártatlanságomat.

– Kijavítanálak, én speciel öt éve beléd vagyok zúgva, most kiderült, hogy te csak három.

– Elveszed vagy nem, mondd má’ meg?!

– Ennyire sürgős? Eddig kibírtad? Ha nem venném el ma, holnap mennél máshoz?

– Hát ezt még meggondolom…Csak vicceltem – mondta tettetett naiv arckifejezéssel, ami annyira nem szívelek tőle.

– Kezdjük ott, hogy te rég nem vagy ártatlan.

– Mi van? – hüledezett.

– A saját szememmel láttam, hogy félrelépsz a gumikacsáiddal és az ovis, szétszopott fülű mackóddal.

– De…Téged képzeltek a helyükbe. De veled jobb lenne.

– Kösz, megtisztelsz, hogy jobb vagyok Fucky-Duckynál és Dugi-Bruminál – gúnyolódtam, nevetett.

– Csak dugd be egy vagy két ujjadat ide – azzal a sárga pizsi egy enyhe dudorodására mutatott a lába között.

– Instrukciók nélkül is menni fog. De ne vidámkodj, nem félsz?!

– Tőled? Farkad sincs! – incselkedett és majdnem meg is sértődtem,és egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy kegyetlenül bevágom neki nem egy, nem két, hanem mindjárt három ujjamat is.

– Na, gyere!

– Várj, kezet mosok!

Meztelenül várt. A párna felverve, plüssfigurái sorba rendezve. Fejletlen teste valamiért nem vonzott kevésbé, mint az öregasszonyoké. Szokásos szertelen, nyálas csókjába most kevesebb harapás vegyült. Nem volt szívem durván bánni vele, csak egy gyerek. Ficánkolt és nehezére esett, hogy ne szopja az ujját, mikor szeretgetem.

– Kapcsold le a villanyt!

– Miért, hiszen most is láttalak ruha nélkül, meg már jó párszor.

– Mert ez most nagy alkalom és nem akarom, hogy lásd a szenvedő pofámat.

– Találjunk ki egy jelszót, ami azt jelenti, hagyjam abba!

– Majd szólok, hogy ne, elég.

– Cicám, ilyeneket máskor is mondasz, talán nem is emlékszel rá. És ha akkor hagynám abba, semmi értelme nem lenne az addigiaknak.

– Akkor legyen vécépapír! – ezen jót röhögtem.

– Miért pont az?

– Mert az is oda le való, csak más célra – logikus…

– Azt hittem, mert éppen hogy az izgat. Mert bevallottad részegen, hogy szoktál vécékre kapaszkodva, és kulcslyukakon kukkolni, fő kedvenced mikor kakilás után kitörlik a feneküket és megnézik a szaros papírt.

– Egek! – fogta a fejét – Ilyeneket elmondtam? Akkor tényleg pucér vagyok előtted.

– Ez nekem már túl romantikus, inkább essünk túl rajta, míg meg nem fázol!

– És még nekem sürgős – dünnyögte az orra alatt, de közben már tette is szét a lábait.

Rámásztam, tyúkmellét és a cicijét puszilgattam.

– Várj, mégse csuktad le a villanyt!

– Nem félsz a sötétben?

– Jaj, megint elbagatellizálod a legfontosabb pillanatokat!

– Akkor én meg mondhatnám, hogy miattad nem láthatom a fontos pillanatokat, de nem mondom.

– De mondod! – csattant fel dedósan kontrázva.

Ököllel rávertem a villanykapcsolóra, majd az ágyhoz botorkálva kitapogattam, mije hol van. Nem találtam, mert közben nyakig betakarózott.

– Vedd le a szemüveged, tör! – utasítottam, de közben már le is akasztottam és az éjjeliszekrényre hajítottam.

– Mesélsz, mint tegnap? – ült fel várakozóan, vagy inkább időt húzva.

– Az esti mese ma elmarad picinyem – mondtam, és a paplan alá bújtam.

Kidagadt, benedvesedett nemi szerve hangos cuppogással üdvözölt. Behatolni azonban nem tudtam ebben a pózban, ezért az oldalára fordult, szembe velem, így nyúltam a kellő helyre. Egy ujjamat szinte beszippantotta, a kettőnél ugyanazt a kínos, elasztikus feszülést éreztem, mint az első közös éjszakánkon, és ami után sose próbáltam ezzel a módszerrel. Vártam, a szót, „vécépapír”, de nem jött. Ehelyett akkorát lökött a csípőjével magán, hogy már csak annyi dolgom akadt, hogy megforgassam a kezemet, így tökéletesítve a szabaddá tett nyílást. Úgy nyávogott, mint egy nősténymacska, aminek párzás közben kis híján elharapják a nyakát, de legalábbis nagyon a farkára tapostak és körbe is csórták annál fogva. Mégse hagyta abba, egyre vadabbul toszta a kezemet. Érezem, hogy valami a tenyerembe csöpög, és ott szétkenődik A megkönnyebbülés után nem keltünk fel rögtön, még egy ideig feküdtünk összeölelkezve, a nálunk olyan ritka és olyan kevés ideig tartó összhangban. Felkattintottam a villanyt, két vörös foltot hagyva a kapcsolón. Erről nem szóltam neki, inkább úgy tettem mintha elromlott volna, gondoltam, hogy nem áll neki ellenőrizni, lustább annál, főleg most. Ha másnap veszi észre, már nem éri akkora sokként, talán rá se jön, mi az. Csak pisilni ment ki, a fürdéshez fáradt volt.

– Timi, fáj ahogy pisilek!

– Elmúlik maximum egy-két nap alatt.

Ebbe beletörődött, kitörölte, le se húzta, kivételesen kezet se mosott és visszabújt a kényelembe. Egy betétet tettem az éjjeliszekrényre a szemüvege alá, hogy biztosan megtalálja. Tőle mentem iskolába, fel se ébredt a készülődésemre. Épp aznapig kellett neki leadni egy házi dolgozatot. Kis késéssel megjelent, az esti öröm lefogyott róla, még a szokottnál is ridegebben viselkedett. A kezébe nyomtam a feladatlapot, de elrántotta a kezét nem vette át, hagyjam inkább a tanári asztalán.




There are no comments

Add yours

Loading...