hajevő

Baszorkányok: Az ördög három arany hajszála

Az én ördögi prostimnál keltem a csipáimat szedegetve, miután elszundítottam egy vad, ám egyikünknek se kielégítő aktus után.

– Felébredt a hétalvó? Ideje, sötétedik…

– Luci, olyan rosszat álmodtam…

– Tőlem?

– Nem tudom. Károgtam, mire egy varjú ült a vállamra. A Krúdy álmoskönyve szerint a vállra repülő madár azt jelenti, ellenségeim kelepcébe csalnak. A varjú pedig halált.

– Igencsak nagy KÁR lenne érted – mondta ordenárén röhögve.

Rémisztőnek tűnt, és a paranoiámmal egy időre komolyan azt hittem ő az az ellenség, aki kelepcébe csal, vagy megöl. Ágyba hozta a pezsgőt eperrel, én hülye csak megettem két szem epret üresen pezsgő nélkül, cukrot nem kértem hozzá, mert mérget ugye por alakban is forgalmaznak. Sőt, ez a némber akár ara is képes lehet, hogy maga kísérletezzen, keverjen rögtön lebomló, nem mutatható növényi mérget.

– Mi van elvettem az étvágyad? – kérdezte, miközben láthatóan nagy élvezettel nyújtózva ette-itta meg a maradékomat, akár egy reklámcsaj.

– Dehogy. Csak…

– Csak nem fogadod el magad.

– De elfogadom.

– Akkor engem nem fogadsz el. Miért? Mert férfiakkal is lefekszem?

– Nem.

– Hanem? Mert pénzért?

– Nem, ez az egyik, amiért beléd szerettem.

– Nocsak! Belém szerettél? Na ne már!

– Ez akkora bűn? Te kicsit se kedvelsz?

– De persze, kedvellek, voltál már nálam párszor.

– Megszoktál már?

– Ja, persze, ebben a szakmában az ember megtanul hamar alkalmazkodni.

– Ennyi az egész?

Értetlenül bámult rám.

– Ezt hogy érted?

– Ki tudod kapcsolni az érzéseidet?

– Ez nem az érzésekről szól.

– Hanem a pénzről?

– Aha, főleg.

– Akkor tőlem miért nem fogadsz el?

Kétszer is vállat vont.

– Azt gondoltam, mert jobban tetszem az átlagnál, vagy mert még diák vagyok és kevés a zsebpénzem.

– Bingó!

– Szóval tetszem. Mi tetszik rajtam?

– Hm, a fiatalság, a fiatalság, és…

– A fiatalság harmadszor?

– Ne szakíts félbe. Az egyéniség. Nem vagy hétköznapi. És szép a szemed. Meg olyan jól megfúrsz még az orroddal is, a kíváncsi orroddal.

– Most akkor nem értem. Te élvezed, amit csinálsz vagy csak kényszerből?

– Hol élvezem, hol nem. Nem kényszerít senki. E nélkül is van pénzem a két rendes állásomból.

– Ez a hobbid?

– Úgy is vehetjük. Mert mikor nem is annyira jól nyomja a pasas, az a nap már nem unalmas. Történik valami. Ha még jó is, akkor kimegy az ideg belőlem.

– Függőség?

– Jó kérdés. Talán. Is.

– Még mi?

– Mi az, interjúvolsz? A végén még megjelenik a helyi újságban. Szalagcím: Hatvan éves zenetanárnő árulja a testét és kislányokat ront meg!  – ezt úgy mondta, mintha büszke lenne a teljesítményére.

Eltalálta, csak nem az újságban, hanem egy regényben.

– Nem vagyok kislány, húsz vagyok – kicsit fiatalítottam magamon, de nem hiúságból, csak a nehezebb beazonosíthatóság kedvéért.

– Nekem akkor is gyerek vagy, a dajkálgatni való babám – azzal a mellére ölelt. Nem esett jól, mert a bőrének a volt vőlegényeméhez hasonló szaga van, direkt nem illatot mondok.

– Mi a baj, miért húzódsz el tőlem? Mert nem én vagyok anyucikád?  – gügyögte visszataszítóan.

– Nem szeretsz.

– Ki mondott ilyet?

– Csak jól elszórakozol velem!

– Te talán nem? Ki követett a lakásomig?

Az indulat még ijesztőbbé, és ezért még vonzóbbá tette.

– Dobj ki! – üvöltöttem mélyen a szemébe nézve.

– Hé, fiam mindjárt pofon is vágsz! Hát, ha erre vágysz…

Lenyugtattam magam, mert sok mindent akartam még tőle kérdezni.

– Miért jó, ha megütnek?

– Nem jó, csak ez is egy igény, amit ki kell elégítenem.

– És ha valaki véletlenségből kiverné elöl pár fogadat?

– Jó erős fogaim vannak, csak kalapáccsal lehetne őket kiverni. Hát akkor beperelném. Nekem lenne látleletem, neki semmi arról, hogy megengedtem, ez abszurd.

– Szerinted ez tisztességes?

– Tisztesség? Haha!

– Most engem gúnyolsz?

– Miért, te ilyesmit tervezel ellenem?

Egyszerűen lehetetlen lefegyverezni.

– Nem, egyelőre beszélgetni szeretnék veled, hogy megértselek.

– Szolgálatodra! – nyafogta tettetett alázattal.

– Ha valami fáj, és senki nem kényszerít, és anyagilag se vagy rászorulva, miért hagyod?

– Mert a fájdalom egy új minőséget kölcsönöz az egésznek. Csak az elviselhetetlen, hogy semmi sem elviselhetetlen.

– Rimbaud! Ez az egyik kedvenc idézetem!

Elismerően bólintott, mintha nem nézett volna ki belőlem ennyi műveltséget.

– Szegény srácot elkapták a csúnya katona bácsik a mezőn és jól seggbe…

– De te azt is szereted.

– Azt tényleg szeretem, igen.

– Mit élvezel abban? Nincs is prosztatád, amit ingerel.

– De van érzékeny bélfalam és hüvelyem, amit így is ingerel, ami behatol.

– Hogy jöttél rá, mikor csináltad először hátulról? A férfi akarta, vagy te?

– Úgy kezdődött, hogy már totyogós koromban is előszeretettel turkáltam a fenekemben kakilás után, amiért anyám sokszor rávert a kezemre. Ha neki nem tetszik, csak izgalmas lehet, gondoltam és még többször csináltam. Aztán sokáig megfeledkeztem róla, mígnem egy barátnőm szóba hozta ezt az új divatot, hogy hátulról is tolják. Akkor már bőven megvoltak a gyerekeim is. A soron következő delikvenst megpróbáltam rávenni, de idegenkedett tőle, így a második is, a harmadiknak pedig ez volt minden vágya, csak eddig senki nem engedte. Ő volt az én emberem. Először volt egy kellemetlen érzés, de pillanatok alatt elmúlt és hatalmasat élveztem, úgy hogy közben masztiztam is. Ezzel a pasassal csak így szexeltünk. Aztán több évig semmi, csak orális meg vaginális. Majd jött megint egy, egy biszex, aki nővel nem is volt előttem, csak köcsögölt. Ő azt szerette, ha leszopom a saját fekámat a farkáról.

– Bööö…

– Mi van, neked ez nem új!

– Nem, csak én még tisztán se venném a számba.

– Bezzeg a nőket… Nekem lételem a szopás. Főleg ha majdnem megfulladok közben, majd jutalomból jó mélyen belespriccelnek a torkomba, vagy telibe kapom az arcomba.

– Fúj… Visszatérve a szarosra: nem fertőző?

– Biztos az, de én még sose kaptam a magamétól semmit. Meg aztán rájöttem, hogy gusztább, ha előtte tusfürdős vízzel kiöblítem egy olyan patikai csőrös micsodával.

– Nem megalázó?

– Megszokható. A show része, hogy le is szopom utána. Meg végül is a saját nedveimről van szó.

– Nyaltál már kakis feneket?

– Jesszusom, nem, de tisztát sokszor. Ha igennel felelek, a következő az lett volna, hogy ettem-e már szart? Hát nem!

– De lenne az a pénz…

– Lenne – vágta rá minden szégyen és szemrebbenés nélkül.

– A sajátodat vagy másét is?

– A másét többért.

– Mi az, amit még a világ összes kincséért se tennél meg? Van olyan?

Ezen tűnődött egy kicsit.

– Azt nem, ami megakadályoz a kincsek élvezésében. Például a szememet nem engedném kiszúrni, hogy az üres üregébe verjék. Levágni se engedném semmimet. Na jó, talán egy-két lábujjamat, ha tudok nélküle járni. A nyelvemet is hagyják meg. Mondjak még?

– Ne, kösz, ez épp elég volt… Más: van olyasmi, amit még nem próbáltál ki és szeretnél. Nem hegymászás és hasonlók.

– Ne nézz hülyének, tudom, mi érdekel. Van persze, de nem kötöm az orrodra.

– Én nem tudok benne segíteni?

– Nem. De segíthetsz megmasszírozni a csuklyás izmomat.

Meztelen volt, csak annyi nem látszott, amennyit hosszú, fekete haja eltakart. Vékony, csontos ujjaimmal lassan körözve indítottam, miután kitapintottam a megfelelő, becsomósodott izomcsoportot.

– Erősebben nyomjad!

(…)

– Harapj bele!

(…)

– Ááá, húzd a hajam is közben!

(…)

– Ne így, jobban!

(…)

– Micsináááálsz, te állaaaat!?

– Amit kértél.

A tarkóját dörzsölgette, majd véres kézzel nyúlt felém, hogy átvegye tőlem tíz-tizenöt szál kitépett haját. Megint húzódtam tőle.

– Add már ide! Mutatok valamit.

Gondosan, aprólékosan egy köteggé sodorta a szálakat, majd az ujjára fűzte, nem akárhogyan, hanem valami begyakorolt koreográfia szerint. Az egész csomót bedugta a hüvelyébe, ami kilógott, a nagy fehér vibivel tolta beljebb, hogy csak az egyik megkötött vége maradjon a kezében. A csiklóját simogatta, és mikor közeledett a csúcshoz, lassan húzni kezdte kifelé a hajat. Még a lábujjai is remegtek az élvezettől. Rám itt már nem volt szükség, lábujjhegyen kiosontam, halkan becsuktam magam után az ajtót.

 




There are no comments

Add yours

Loading...