alkonylóp075_1_00

Zsefy: Alkonyló

(Zeneajánlóm:  http://youtu.be/q6xgTfdTYtA  )

 

Poros útra simult már az este,
főkötőjét csillaggal hímezte,
s úgy lengte körbe öles áhítattal,
mint templomkőre térdeplőt az angyal.
A csorda ballag, nem számolja léptét,
ősi ösztön igazítja vérét,
arra viszi bús fejét a marha,
hol istállóját friss szalma takarja,
s gazda keze egyengette jászol
kisdednek is pihenő volt párszor.
Hol kéményen tollászkodó gólya
bentlakókat minden bajtól óvta
anyám szeme szerette a házat,
azért is volt bennünk az alázat.
Tudtuk sorra, kicsitől a nagyig,
hajnaltól kap erőt s az alkonyig
végighordja kötényében terhét,
nem szórja szét másnak a keservét.

 

 

Zsefy Zsanett




There is 1 comment

Add yours

Post a new comment

Loading...