vaddiszno-csalogato-szarvasgombas

Gulisio Tímea: LAPOK PÉCS KRÓNIKÁIBÓL – A kezdetek, Káin és Ábel

A kezdetek

A Pécsi Természettudományi Múzeumot több mint száz éve alapították.
Semmivel nem másabb mint a többi ilyen jellegű létesítmény,
itt is egy terem magában foglalja az egész hazai állatfaunát,
megspékelve egy-egy afrikai csemegével: leopárddal, sakállal, skorpiókkal.
Ragadozók és növényevők jól megérnek egymással,együtt bóklászik
(inkább poros fejét lógatja, mintha az elvezett üvegszemét keresné)
a farkas és a szelíd őz.
A terem dohos és salétromos, mintha sokáig víz alatt állt volna.
Bár szegény jószágok a fajtájukat már nem szaporíthatják,
de legalább megmenekültek egy második haláltól.
Hogy a végzetnek másik arca is létezik, ők nem tudhatták,csak a preparátor.

Káin és Ábel

Egy tízéves fiú gyakran lebzselt tanítás után a múzeumban.Segített
az állattár rendben tartásában, a takarításban, ízeltlábúak preparálásában.
Ikertestvére  nem tartott vele, csak múzeumbogárnak csúfolta.
Egy este a gyerek tovább maradt a szokásosnál, a raktárban bújt el,
kíváncsi volt milyen a múzeum sötétben. Hallotta mikor a preparátor,
ez az alacsony, vörös hajú, majomszerű középkorú emberke
megfordította a kulcsot a zárban.A kitömött fejek szeme világított az utcáról
beszűrődő lámpafényben. Csalódott, hogy nem kelnek életre akkor sem,
mikor úgy hiszik senki nem látja őket.  Vagy mégis?  Mintha röfögést hallott volna
a kiállítóterem felől. Lábujjhegyen osont közelebb. Óvatosan félrehajtotta
az elválasztófüggönyt. Az egyik kitömött vaddisznó előre-hátra mozgott.
A röfögés egyre fokozódott, ám a disznó szája nem mozdult.
A fiú ekkor meglátta a preparátor bácsit, aki merev fütykösét ki-be tolta
a döglött malacban és közben kéjesen utánozta az állat hangját.
A gyerek rohanni kezdett vissza  a raktárba, a férfi követte.

Egy szarvasbőr alá bújt, de üldözője azonnal észrevette és lerántotta róla.
– Tudom, hogy egy döglött szarvas nem mozoghat, kisfiú!
Addig nem, amíg én nem úgy akarom. De van egy kapcsolóm,
amin ha benyomok egy gombot, az egész kóceráj minden kitömött állata újraéled.
A leopárd is, amitől legjobban félsz. És minden halott állat a világon,
az iskolátok szertárában lévőket is beleértve. Mitől is retteg a testvéred?
Anakondától? Azt az óriást ismerem, az igazgató tőlem rendelte.
De mondom, csak ha megnyomom a gombot. Még megakadályozhatod.
– Hogyan?
– Ha holnap este a malacom leszel.
A kisfiú felidézte mi történt a malaccal. Nem, az nem történhet meg vele!
De az sem, hogy a leopárd felfalja. És hát a testvére tényleg fél az anakondától.
A testvére.Kiköpött hasonmása. Mi lenne ha őt küldené maga helyett a preparátorhoz?
Abba nem halna bele, jobb mint a kígyó. És hát tulajdonképpen meg is érdemelné.
Megsiratta kicsit, mert már döntött.
-Ad valamit nekem  az öreg, én nem érek rá, edzésem van, menj el helyettem Te,
meglásd nem veszi észre hogy nem én vagyok, jó hecc lesz,
meg mondta hogy finom amit ad, és gondolod hogy Téged kihagynálak belőle?

Hetekig keresték az eltűnt kisfiút. Az ikertestvér annyit elárult,hogy
utoljára a múzeumban járt. A többit csak akkor merte elmondani,
mikor a rendőrök lefoglaltak egy négykézláb álló,közepes kutya méretű,
mégis emberszerű preparátumot.
-Én nem gondoltam hogy meg akarja ölni,akkor nem küldtem volna oda!
Csak úgy féltem a párductól.Elhittem neki, hogy tényleg van olyan kapcsolója.
Becsapott.
Híradó: „A városban kijárási tilalmat rendeltek el,mert az állatkertből tömegével
szöktek el nagymacskák, krokodilok, óriáskígyók és színes tollú egzotikus madarak.
Az állatkert vezetősége mindent tagad.”
Közben  a riporter mögött  elugrál egy kenguru,
a lábaira csavarozott fatalapzattal nagyokat dobbant.




There are no comments

Add yours

Loading...