oroszrul

Gulisio Tímea: A betörő

Lefeküdtem az ellenséggel, megdöntöttem. Spontán szado-mazo.
Mégis bánt, hogy még mindig vörösek és fájdalmasak lehetnek
velúr övszíjam ütésének nyomai, hogy talán még most se tud egykönnyen leülni
az elöl-hátul beléerőszakolt dildó miatt.
Az önmagában nem lenne beteg dolog, hogy ha – legalább az aktus idejére –
megbocsátanék gyűlöletem tárgyának,
vagy, ha megelégednék szimpla megkapásával, kínzás nélkül.
Ha elfogadnám, hogy szeretem, vagy ha nem, hagynám a fenébe.
Épp olyan vagyok, mint azok az animés japánok, akik lenézik a nőket,
valójában nem is tudnak velük mit kezdeni, ezért ritkán létesítenek velük párkapcsolatot,
inkább brutális pornórajzfilmeket gyártanak, ahol a polipszextől kezdve,
a bdsm-en át a fekáliaevésig minden előfordul, majd megalázott hősnőiknek
külön fan-klubokat és rajongói blogokat nyitnak, ahol alkalomadtán még
adományt is gyűjtenek az áldozatok megmentése érdekében, egy másik menüpont alatt
pedig különféle további olyan megpróbáltatásaik között lehet – szintén pénzért –
szemezgetni, mint “Machuko tépje ki Koito haját és fanszőrzetét”,
“Tie fojtogassa Pokit, míg egy szörny gyertyát dug mindkettejük seggébe, az égő felével,
és közben kéjesen szörcsög”.

A szexmunkás a gazdasági válságokban sem veszít sem anyagi, sem élvezeti értékéből.
Fizetős nőt igénybe venni ingyen, óriási szemtelenség és antihumánusság,
de a kezébe nyomott tízessel letudni még inkább, és azt a nagyitól kapott pénzt
nemesebb célra is lehetne fordítani, például venni magunknak egy újabb, nyolcadik mobiltelefont,
vagy elmenni moziba a barátainkkal, aztán utókarácsony és előszilveszter gyanánt
jól bebaszni. Netán meglepni magunkat egy vaskos Palahniuk kötettel, amivel,
ha mégse tartjuk be jósági fogadalmunkat, januárban már le is csaphatunk egy rossznőre.
Csak óvatosan, látleletet ne vetethessen, vagy max. nyolc napon belül gyógyuljon!

Már eljátszottam a gondolattal, mi lenne, ha egy szememnél és számnál kivágott fekete harisnyát,
vagy símaszkot húznék a fejemre portyáimhoz. Többek között azért kivitelezhetetlen, mert akkor erőszakos
behatolónak néznének, ami igaz is, csak egy más értelemben, a végén még gumibotot kapnék vibi helyett.
Így marad az álnév, amit tanácsos előre kitalálni és begyakorolni, és az akció hevében is hallgatni rá.
A minap legszívesebben még a szememet is eltakartam volna, mikor a szíjjal megvert kurva
kitágult pupilláival rám nézett megvetően és nyomorultul, és hogy ne kelljen látnom tovább,
háttal fordítottam és a végbelébe nyomtam egy fehér műbrokit, ami még a hüvelyébe is csak úgy fért be,
ha ököllel rávágtam. A bélnedvtől vastagon ragacsos szerszámot élvezettel leszopta és az arcomba kente,
mire akkora pofont kapott, hogy gyorsan ellenőrizte, megvannak-e még a fogai. Nem tudta,
hogy egy, a családom becsületén esett csorbát próbálok így hasztalanul és évtizedeket késve kiköszörülni,
ezért teszek mindent, és nem mert örömömet lelem benne. Kisebb erővel, huncutan visszaütött.
Haraptam még párat már úgyis véraláfutásos nyakába, szívogattam szájával együtt
szopásra termett kompozíciót alkotó puha tokáját. Véres, maszturbáló kezét a selyemtakaróba törölte,
született úrinő. Megittunk egy-egy pohár drága pezsgőt, és saját készítésűnek hazudott bolti linzerrel kínált.
Fizetés nélkül távoztam, zsebre vágva a cetlit a telefonszámával. Már másnap hajnalban felébresztettem,
és szitokszavakat hörögtem neki, mire totál nyugisan azt kérdezte, mikor megyek legközelebb, és
figyelmeztetett, hogy az már nem ingyér, de féláron, egy tízesért lesz. Kapja be – egyedül.

Rettegésben élek, gyomorideget kapok a mobilcsörgéstől, vajon ki mit kér számon, ki ki előtt
buktatott le és éppen milyen ügyben, mik lesznek a következmények: csak a suliból rúgnak ki,
vagy már a városból és az országból is száműznek, börtönbe zárnak, rabruhában mutogatnak a híradóban
és efféle paranoiák. Talán egyszerűbb és egészségesebb lenne tisztességesen élni, de unalmasabb.
Fogadni mernék, hogy az emberek többsége csupán kedvtelésből szemétkedik, vagy szeg törvényt,
mert vagy nincs elég dolguk, vagy épp túlterheltek és kell nekik valami kis bizarr hobbi,
ami bárhol és bármikor űzhető, látszólag kockázat és veszteség nélkül.
Persze vannak, akik direkt a veszélyre utaznak, és már kinőttek a vidámparkos, szellemvasutas korból,
az oroszruletthez pedig gyávák.




There are no comments

Add yours

Loading...