gone-girl-poster

Holtodiglan megvezetve

Minden különösebben bevezetés nélkül, elvégre a gimiben is úgy örültem, hogy ha valami irodalmi elemet felfedeztem: egyből akció van, tehát in medias res. Szóval, az első bejegyzést a nemrég megtekintett, legújabb David Fincher alkotásnak szánom, erősen spoilererekkel megtűzdelve (nem vicc), ezért ahogy az a filmben is elhangzott (na ugye, mindjárt egy spoiler):

Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel.

Valószínűleg csak a saját verzióm megerősítése végett emeltem ki a fenti mondatot, de lehetett ez egyfajta kiszolás a nézőknek. Ha bekapcsolod a híreket, akkor hagyj fel minden reménnyel, esélyed sincs, hogy az igazságot megleld, csak egy szeletet fogsz látni. Pedig te mennyire szeretnéd felnyitni azt a kibaszott koponyát és megnézni, hogy milyen gondolatok vannak ottbent, benézni a kulisszák a mögé.

Számomra a film lényege a néző megvezethetősége, amik pont azok az elemek által kerülnek kiemelésre, amik már szinte életidegenek egy Fincher mozitól. Ez nem egy sötét krimi, ahogy azt megszokhattuk. Sőt, egyáltalán nem krimi, hiszen nincs is gyilkosság. Amy csupán a média metafórája. A lelketlen média, aki kitervel, végrehajt és a saját maga oldalára állítja a közvéleményt, legyen bármi is az igazság. Majd, ha éppen úgy tartja kedve/érdeke, akkor újabb manipulációkkal képes bármit elérni (Amy meglátja a férjét a show műsorban és újabb cselszövésbe fog). 

Ahogy meglátja Amy az erőt újra Nickben, amit már veszni hitt, azonnal magához ragadja a férfit. Szüksége van rá. Haszna van belőle. Szüksége van a színjátékára. Amikor már kezdett a házasság kihűlni (Amynek nem volt már szüksége Nickre, hiszen nem játszotta a szerepét), akkor mocskos módszerrel egyszerűen koncként vetette a nézők elé. Ahogy újból hasznot látott; visszaszerezte, ami kellett neki. Amy szájából többször is elhangzik a kifejezés, hogy csak szerepet játszik és másoknak is úgy kell játszaniuk, ahogy azt ő elvárja. Bármire képes, hogy saját magát szebb fényben tűntesse fel.

A filmben nincsenek rendőrök vagy FBI-sok, sőt nincsenek szereplők sem egyáltalán, csak a nézők (marionettbábuk) és Amy. A filmben mi vagyunk. A filmben mi magunk vagyunk, akik ha azt látják, hogy Nick fellöki a feleségét, akkor azt azonnal el is hisszük, hiszen a TV-ben/vásznon látjuk, már pedig akkor annak úgy is kellett történnie. A média, mint emberi kreálmány nem rendelkezik lelkiismerettel. Pillanatok alatt ítélkezünk bárkiről, majd egy kis színjáték és azonnal teljesen máshogy érzünk. Gyilkos vagy szánandó férj? Szemvillanás alatt változik véleményünk etekintettben.

A film vége pedig nem csak azért elkeserítő, mert sajnáljuk Nicket. Azért is, mert azt vetíti előre, hogy a média hatalma és manipulációja megtörhetetlen. Ettől függetlenül nyilván, ez is csak egy szelete az igazságnak, hiszen hírek és információ nélkül sem tudnák létezni, legalábbis jelenlegi formánkban nem. Kénytelenek vagyunk elviselni a manipulációt, hogy néha egy kis igazságcsírához jussunk.

I used to trust the media
To tell me the truth, tell us the truth
But now I’ve seen the payoffs
Everywhere I look
Who do you trust when everyone’s a crook?

Queensryche – Revolution Calling

Ui: remélem sikerült mindenkit a média ellen manipulálnom. hehe.




There are no comments

Add yours

Loading...