Grencsó-Tickmayer-Geröly, azaz a Kontraszt hangjai!

Trio Kontraszt

Trio Kontraszt

Grencsó2

Még nincs vége az évnek, de az már látható, hogy a 2014. Grencsó István életművében is jelentős évszámként lesz nyilvántartva. Az első negyedévben megjelent – a szerintem! – ezidáig egyik legjobb lemeze a BMC-nél, saját zenekarával (Síkvidék); nyár végén pedig az újabb korong a Trio Kontraszttal

Grencsó István (tenorszaxofon, basszusklarinét, altfuvola) még a múltszázad 80-as éveiben robbant be a köztudatba és a magyar dzsez{jazz}életbe a szombathelyi Masina együttessel, benne mostani másik zenészpartnerével, Geröly Tamással, az ütőhangszerek avatott mesterével. Aztán évekig külön utakon jártak, s leginkább a 2011-ben elhunyt Szabados György zongorista munkáinál találkoztak.

A zenekar harmadik tagja, Kovács-Tickmayer István (zongora) vajdasági magyarként lett ismert dzsezzenész. Már muzsikusként volt Újvidéken újságíró és az ottani zenei események egyik szervezője. Innen ered barátsága a magyar improvizátorok akkori nagyjaival (Dresch Mihály, Grencsó, Szabados, stb.). A szerbiai háborúk elől elmenekülve: 1991-től Franciaországban él. Munkásságát mind a dzsez{jazz}, mind a kortársi műzene közönsége jegyzi. Grencsóval több közös lemezen, együttesben is szerepelt együtt (például a Tickmayer Formatio 1988-as újvidéki lemeze, stb).

Hosszú kihagyás után, a 2011-es Médiawave fesztiválon léptek fel újra együtt egy alkalminak induló formációként. E fesztivál ideje alatt halt meg Szabados György, akit mesterüknek, tanítójuknak tiszteltek. Akkor döntötték el, hogy az éppencsak újrakezdett együttmuzsikálást folytatniuk kell. S ennek a folytatásnak az eredménye a Trio Kontraszt, néhány fellépés és az új lemez.

A 16-számos sugárlemez zenéi 2 alapréteget alkotnak. Hat számnak külön címe is van, amelyek jelentése hozzákapcsolható eddigi élmény és tudásanyagunk érzelmi\hangulati vonatkozásaihoz. Ezek műfajilag a dzsez körébe sorolhatók. A többi 10 szám – Fagment {Részlet} I…Xkortársi műzene, kamarazene-jellegű, rövid darabok sorozata, olykor dzsezes beütéssel. Hangtanulmányok. Ezek tulajdonképpen címnélküli darabok – mert az a cím, hogy Részlet a zenében vagy a képzőművészeti kiállításokon gyakorta alkalmazott „kompozíció” itteni megfelelője, gyakorlatilag egyedi azonosítási lehetőség nélkül, de egyben utalva a Kontraszt névválasztás magasabb összefüggéseire, a bartóki-szabadosi gondolkodásra is. Tehát: Kontrasztok címen Bartók Béla írt egy kamaratriót, zongora-klarinét-hegedű felállásra. 3 különböző hangzás és 3 különböző egyéniség együttműködésére. Mint ebben a hármasban is. Vagy utalva Szabados György és Bartók Béla zenei szemlélete azonossága melletti különbségekre; esetleg ami a szabad zenei gondolkodás, a rögtönzésekből (is) építkező, ritmusrészleggel ellátott zenei műfaj (dzsez) és a külön ritmusrészleg-nélküli, kötöttségektől mentes hangi felépítmények között feszül! Ezekből a kontrasztokból kapunk – olykor igen rövid, pl. 22”-es, de a leghosszabb is csak 4’14” – részleteket!

Azért a „részletek” sem képeznek egységes stílust. Hiszen a hangetűdök között hallhatunk ereszkedő hangsorú, balladai hangvételt (Fragment II); az eredeti értelmezése szerinti szabadzsez {free jazz} stílusú darabot (Fragment VIII); etno-folk jellegű siratót (a Fragment VII második része); vagy a szabaddzsez és az avantgárd kamarazene közötti hangzásokat (Fragment VI). Különálló, már a címmel eljátszott darabok közé illeszkedhetne a Fragment IV kamaradzseze, amelyben a sétálóbasszus hol basszusklarinéton, hol pedig zongorán hallható.

A dzsez műfajába sorolt darabok mindegyikének van címe. Közülük elsőként a Billiard {Biliárd} szól, melynek hullámzó témáját Kovács-Tickmajer elektromos hangzatokkal dúsította fel. A téma bemutatása, eljátszása után szabad stílusú középrész –zongora és ütőrögtönzés! – készíti elő a visszatérést.

A Slow street / Lassú utca egy tenorszaxofonon elsóhajtott lassú dzsezballada, melynek középrésze különleges zongorahanzásai szinte bartóki éjszakai zenét varázsolnak elénk. A motorikusabb kollektív rögtönzés után a  szám harmadik részében magyar etno-folk stilizált hangjaival záródik.

Az Ostinato barbaro prelude és az Ostinato barbaro akár kettős műként is értelmezhető lenne. Az Barbár osztinátó előjáték finom kamaradarab , fuvolával a központban: műfajilag nem dzsez. Vele ellentétben a Barbár osztinátó szabadosi sodrású dzsez, hangulatában Az esküvő-album idejét megidézve!

A Hoping / Reménykedés a legszabadosibb zene Szabados György halála óta! Stilizált magyar témájú etnodzsez, amúgy meg szabaddzsezzé fajuló sirató-dallam…

A lemez zárószáma, a Bird lover {Madárszerető} fuvolatémája akár népdal is lehetne, de a gyors részekben már a basszusklarinmét és a különlegesen finom ütősjáték duója mantra/orgonapont-szerű billentyűskíséret kapott.

A lemezbemutató koncerten (2014. szeptember 11., Opus Jazz kávéház) az 50percnyi lemezanyag lejátszása mellett Kovács-Tickmayer szólóprodukciót is élvezhettük: a Bartók-szerű (vagy ténylegesen az!?) darabok megmutatták zongorista kvalitásait is. Az elhangzó dzsezdarabok persze az improvizációk miatt hosszabbak voltak, mint a lemeznél, viszont a műzenei darabok gyakorlatilag puritán egyszerűségükben voltak hallhatóak (újabb kontraszt).

Meg egy megjegyzés: a dzsezdarabok kamarajellegét még az is kidomborította, hogy a zenekar ritmusrészlege hiányos volt – azaz basszushangszer nélkül játszottak. De ez csöppet sem eredményezett hiányos hangzású zenét. Sőt! Az ihletett játékmód és a finom hangzatok igen eredeti, és – még a hangi kísérletekben is! – élvezetes produkciót eredményezett.




There are no comments

Add yours