Szemed kicse – Tóth Viktor balladalemeze

Idősbödő zenerajongóként már nem követem napra a dzsez{jazz} műfajának eseményeit; vidékiként ez amúgy is nehéz lenne! Ezért is ért felfedezésként a 2013-as Médiawaven Tóth Viktor szereplése. Valami olyan elementáris erő párosult játékában az ihletettséggel és a zenei tisztasággal, amit az amerikai egyendzsezzel megfertőzött, a fiatalabb generációhoz tartozó magyar dzsezművésztől már régen nem hallottam.

img214

A még ma is a fiatal kategóriába sorolt zenész (1977, Kiskunmajsa) a szokványos magyar képzési utat járta be (zeneiskola – Paks, Szekszárd – , Liszt Ferenc Z.E Jazztanszak), bár a zeneművészeti egyetemre csak második nekifutásra vették fel. 15 éves korától szerepelt különféle zenekarokban (Szekszárd Big Band, Budapest Jazz Orchestra, Kőszegi Imre Quartet, Up!, Road Six Sax, Equinox Quartet, efZámbó István, de szerepelt popsztárok koncertjein, lemezein – Roy és Ádám, Charlie, Balázs Fecó, stb – is.

1998-ra dátumozható első saját triója, melyben – a 2014-ben elhúnyt – Mohay András (dobok) és Oláh Zoltán (nagybőgő) társaságában játszott. 2003 nyarán megalakította a Project 11-et, majd 2004-ben újabb hármasát Jeszenszky György (dobok) és Szadai Mátyás (nagybőgő) társaságában. 2007-ben Kovács Ferenc (trombita, hegedű), Szanday Mátyás és Hamid Drake (dobok) közreműködésével Climbing with Mountains {Hegyet mászni} címmel jelent meg lemeze a BMC Records gondozásában. mely a 2007-es év legjobb dzsezlemeze díjat nyerte el. 2011-ben pedig a Fidelio zenei szaklap országos szavazásán a 2010-es év dzsezszemélyiségének választották.

Ahhoz képest, hogy a muzsikus néha eléggé elvont és\vagy modern produkciókban, stílusokban volt hallható – számomra igencsak meglepő volt például a Birdfood Market Project szereplése, Charlie Parker műveinek szentelt estje hiphapos ritmusdobozzal (Tóth Viktor – szaxofon, Kolta Gergő – bahttps://www.youtube.com/watch?v=PfiR6rtqAyssszusgitár, Szavas Dávid – ütősdoboz, felvételük:

),ez a lemez most a nyugalmi hangulatok, mérsékelt érzelmek és színek albuma lett. Rendhagyó album, melyben a dallamhangszer mögött nem szabályos (dzsez)ritmusrészleg hallható, mivel dobos egyáltalán nincs, a zongora helyett pedig Lukács Miklós cimbalmozik, míg a basszust Orbán György adja. Dzsezt hallunk, hiszen a számok belső ritmusa szvingel, a hangzás pedig leginkább a múlt század hatvanas éveinek főáramos dzsez stílusát idézi…. A hármas most Arura néven szerepel, és az album felvételei 2014. február 14.-én készültek az Opus Jazz klubban.

Végigelemezhetném a számokat, de annyira egylégterű, ugyanakkor finom és bensőséges ez a zene, hogy az egyetlen, 7.-ként felhangzó számig a lassú tempó, a balladai hangvétel az uralkodó, és csak a témákban vannak különbségek. A zene árad, magávalragad, nem érdemes kiemelni belőle egy-egy hangulatot. A témák eljátszása – mindig szaxofonon – után hol a cimbalommal összefonódó, kígyózóan tekergő dallamfolyamok alakulnak ki, egymásba-olvadva, egymásnak válaszolgatva; vagy a szaxofon végig domináns hangszerként énekel. A cimbalom gyakorlatilag a zongora ritmusrészlegmunkáját helyettesíti, de olykor búvópatak, máskor vízesés rusztikus hangfüggönyét adja a dallam és improvizációk tóthviktori lubickolásához. Kialakul egy – saját szavaival – „lélekbalzsamzene”, melyhez a bőgő pontos, ihletett basszusmenetei adják a biztos alapot. A cimbalom-rögtönzések csodálatosak, valami olyan lélekrezgést produkálnak, amit csak Lukács Miklós érzékeny játéka képes létrehozni.

Tóth Viktor ezzel a lemezével elért egy zenei-szellemi állapotot, amikor szinte eggyé vélt a hangszerével (valamikor a gitáros Szabó Gáborról is hasonlókat írt az amerikai sajtó), amikor a legkisebb áttétel nélkül képes szaxofonon beszélni, dalolni, általa érzéseket, érzelmeket, gondolatokat közvetíteni…

Szeressük hát mindezekért!

 

2015. január        26.                                                            Libisch Károly




There are no comments

Add yours