Utózönge – Dzsezfesztivál Tiszakécskén, 2015.

UTÓZÖNGE

DZSEZFESZTIVÁL TISZAKÉCSKÉN, 2015.

IIdzsessz

Amikor tavaly beszámoltam a tisza-parti város első dzsezfesztiválról, némi ódzkodás volt bennem a folytatás lehetséges útjairól. S íme: beszámolhatok a második dzsezeseményről is! Megtörtént a csoda: a városvezetés és az ottlakók is befogadták az egynapos koncertet!

A fellépők névsorát megnézve megállapíthattuk, hogy volt némi átfedés a tavalyiakkal. Viszont a 2015. március 28.-án a a művelődési ház szinpadán fellépőkből igazi dzsezt csak az utolsónak fellépő Storyville együttes játszott. A többi fellépő – Bakondi András, Major Balázs, a Milagro együttes, a Rambler-zenekar – ha nem is szigorúan vett dzsezt játszott, de improvizatív zenéik izgatóan kellemes perceket szerzettek a közönségnek.

Mint tavaly, most is Bakondi András kezdte a koncertet. Ő már szinte hazajár Kécskére, s mostani programjának nagy részét is hallhattuk már. Az akusztikus gitáron adott szólóhangversenye középpontjában az ausztrál Tommy Emmanuel muzsikus állt, aki igen érdekes egyénisége a dzsezzenének. Itthon ugyan kevésbé ismert – bár több sikeres koncertet is adott Magyarországon (2008. , 2009. , 2013.). Szemléletmódja, feldolgozásai, szikrázó tehetsége egyéni színt jelent az akusztikus gitárzene a műfajaiban. Ezt a hangulatot tolmácsolta nekünk András gitárján, tényleg szép perceket szerezve akusztikus-pop\dzsezzenéből. Az elhangzó számok nagy részét (10-ből 9-et) Emmanuel programjából – benne: Beatles-dal, Felkelő nap háza, Holdfolyó, Kék hold, stb. – is hallhattuk, míg a kakukktojás Pat Metheny: Az utolsó vonat haza {Last train home} volt.

Major Balázs egyedülálló csillaga a magyar zenei életnek. Amellett, hogy több zenekarban is szerepelt, de igazi eredetiségét a szólódob-koncertek és kiadványok alkotják. Mint itt is! Balázs műsora 3 részből állt. Először „normális” dobfelszereléssel egy hosszabb hangszer\ütő-fantáziát mutatott be. A cinek 10 perce után a dobok is bekapcsolódtak, majd különféle ütőkkel varázsolt a Muzsikus. A fegyelmezett, kreatív ütősmuzsika végig lekötötte figyelmünket, s olykor meghökkentő dimenzióival adott csodás érzéseket. A második blokkjában a szamabák cserépkorsóin egy kis India is felkerült a hangzó palettára, míg a végén – a kikövetelt ráadáshoz – megint a dobszerkón hallhattuk. Balázs műsorában megkomponált ütőszene szerepelt, némi rögtönzéssel – bár dzsez nélkül! – méltán kiérdemelt sikert aratva!

A harmadikként fellépő MillagroSantana emLékzenekar a vállalásának megfelelőnen a Carlos Santana vezette együttes dalait játszotta. Korrektül, néha vehemensen is, de alapjában véve nem sokat adva hozzá önmagukból. Hogy ebben a műfajban – és itthon is! – lehet érdekes produkciókat hallani, az a sokak által ismert Frank Zappa emlékzenekar: Zappa és Syirus-dalok eljátszásával, érdekes , izgalmas produkciókkal lép fel. Ez viszont kevésbé dobogtatta meg a zenekedvelő-szívemet. Produkciójukban nem jött létre a nevüket jelentő csoda (milagro). Játékuk végülis kellemes bulizeneként hat, de talán egy fesztiválon nem annyira érdekesek. Az viszont érdekes lehetne, ha a gitáros-testvér  – akivel Carlos mindössze két 1992-93-as lemezen szerepelt együtt! – , Jorge Santana zenekarától, a Malo-tól is játszanának néhány számot…

Az Amerikában élt, de halála előtt hazatelepült gitáros, Szabó Gábor munkásságának bemutatását vállalta fel a Rambler-együttes, melynek vezetője, Dr. Kispál Gyula, aki ennek a fesztiválnak a kitervezője, főszervezője is egyben. Szabót a világhírű Carlos Santana tanítómesterének vallja, mely tisztelet eredete, hogy a dzsez{jazz}gitárosnak befutott Szabó többedmagával, még 1965-ben megalkotta a latin-rak {latin-rock}stílust, amit 1967-ben Carlos Santana is megismert, majd azóta is játszik.

20150328_204057

A Rambler tehát a latin rak – és a szintén Szabó zenészköréhez köthető, a mára újkorszakos dzseznek {new age jazz} is nevezett átmeneti {crossover} dzsezstílus – remekeiből állította össze műsorát. Bár a zenekar e műsora kissé esetlegesebbre sikerült, mint amit legutóbb, a Szabó Gábor Emlékkoncerten hallhattunk, azért kellemes perceket élvezhettünk tőlük. Mert ugyan a számok itt is – a Milagrohoz hasonlóan! – utánközlésnek minősültek, Kispál Gyula hangszerelései egyediek, és megfelelnek Szabó szellemiségének is. Némelyik számra pedig az is elmondható: Szabó Gábor 2015-ben ÍGY is játszhatná azokat.

Az est befejezésül a Storyville Jazz Band lépett fel. A szegedi illetőségű zenekar most a vajdasági Kurina Kornél nélkül lépett fel, aki betegséggel kórházba került. Vendégszólistaként pedig a Kurina-együttes zongorita-énekese, Susanne Haidin énekelt. Nos, az alapjában klasszikus dzsezt (dixi és társai) játszó együttes ezúttal kissé modernebb programmal szerepelt, köszönve ezt a magyarkanizsai születésű, szerb-magyar szülőkkel rendelkező énekes-szólistának. Az elhangzott 9 (+1 ráadás) számban már a dzsez volt a főszereplő, melyet vidám hangulatban játszottak. A zenekari tagok ihletett játékában az énekesnő kellemes altja vitte a főszerepet, míg a kitűnő hegedűs Látó Ferenc vérbő zeneiségével, tiszta és virtuóz játékával – úgy szólóban, mint kíséretben – kiemelkedő eseménnyé tette az amúgy is kellemes (bár egy-két helyen pontatlan) előadást.

Alapvetően örülhetünk, hogy az Alföld közepén létrejött egy új zenei központ, amely a jazz\dzsezzenét felkarolta. Kíváncsian várjuk hát jövőre a következőt! Sikerülhet a továbblépés…

Remélem továbbá, hogy az éveként rendszeresen jelentkező esemény bekerül a dzsezzene hazai híveinek megnézendő eseményei közé!

2015.05.01.                                                       Libisch Károly




There is 1 comment

Add yours

Post a new comment