14. akusztikusgitár-fesztivál Törökszentmiklóson

 

EAGF    A törökszentmiklósi Ipolyi Arnold Könyvtár, Múzeum és Kulturális Központ új épületének színpadán már hagyománya van a gitárzenének! Még csak szerkezetkész volt a létesítmény színpada, de az egykori helyi „nevezetesség” Szabó Sándor gitárjátékára már kinyitotta kapuját… A rendszeresen jelentkező gitárfesztivál sem először szerepel itt.

A mostani 14. akusztikusgitár fesztivál új neve idéntől: Európa Akusztikus Gitárzenei Fesztivál. A névváltoztatás oka, hogy a szervező(k) felhívják a figyelmet az esemény kulturális kezdeményező szerepére, az akusztikus gitáron játszott zenék teljességére Tehát nemcsak a szórakoztatózene műfajaiban most divatos ujjpengetéses – divatszóval: fingerstyle! – stílusok, hanem minden más zene; a klasszikus és a különféle népzenék akusztikus gitáron játszott darabjainak bemutatása is célja a rendezvénynek. Az NKA pályázata segítségével pedig az idén 6 helyszínen tartották a fesztivál-koncerteket (3 helyen öt, 3-on 4 produkcióval: 5 szólista és 1 együttes közreműködésével, Debrecen, Törökszentmiklós, Nagykanizsa, Vác, Győr, Érsekvadkert helységekben).

A teltházas május 13.-i koncertet a törökszentmiklósi illetőségű, 1983-tól Szabó-tanítvány Bakondi András kezdte. A már több koncerten és eseményen eljátszott Tonny Emmanuel repertoárjából válogatott 4 darab mellett 1 szentimentális Henry Mancini-tétellel adózott feleségével kerek házassági évfordulójukra (Hold-folyó – Moon river). Megjegyzem: András a sorozat más városában NEM lépett fel!

 

Számomra – és másoknak is! – igazi meglepetéssel szolgált Fábián Annamária fellépése! A rendkívül tehetséges fiatal hölgy, klasszikus képzést; diplomahangversenyért Szendrey-Karper László díjat kapott (2007. májusában). Repertoárjában a klasszikus gitárdarabok mellett modern kompozíciók is hallhatók. Mint ahogy ezen a koncerten is: Astor Piazzolla, Roland Dyens, Francisco Tárrega vagy Pat Matheny darabokat játszott egy műsorban, bravúros technikálval, csodálatosan. (Férfiként: gyönyörű keze van…)

         Szabó Sándor fellépése zárta a szünet előtti blokkot. Programjában a saját zenetörténetét befolyásoló elődöket állította középpontba – (a tavalyi, szerintem kevésbé húzós bít\rak {beat\rock} örökzöldségek helyett!). Tehát nevesítve: Egberto Gismondi darabja a kezdet (az előadó debreceni koncertje miatt fordult Sádor érdeklődése az akusztikusgitár felé), és negyedikként Zoller Attila, akinek tevékenysége sokáig elkerülte figyelmét, s akire végül kellő ihletettséggel talált rá (Zoller-roller). A SzaMaBa-korszak emléke a még elhangzott Közép-kelet-európai sanzon, mely 1996-ban jelent meg lemezen …

 

Szünet után Sándor hangszert váltott, és 16-húrosán játszva örvendeztette meg szülővárosa közönségét (mint – általában – tudott: Szabó Sándor élete első felét Törökszentmiklóson töltötte. Itt tanult, itt lett zenész, itt születtek a gyerekei, itt élt 1994-ig!).

Utána először a dán Finn Olafsson következett, aki dán és a kelta\viking zenei elemeket ötvözte hangszerén a modern akusztikusgitár hangzással és érzéssel. Ő volt a műsorban a rangidős, hiszen színpadralépése után nem sokkal, már 1970-ben felvette az akusztikusgitárt… Zenéje tiszta, érzéki és szikár volt. A hetedik saját albumáról játszott 4 dalt…

         Damir Halicić tüzesebb, lazább lelkiségével Horvátrországot képviselte. Zenéjében a Dalmát tengerpart és dalmátok könnyed dallamosságát ötvözte az angol-amerikai zenével. Látványos, könnyed programjában eljátszotta legutolsó lemezének címadó „slágerét”, a Mare nostrum-ot (fordításban: Csodaszer kanca, és vélhetően nincs köze az olasz Mare Nostrum mentőakció nevéhez, mivel az a szám születése után szerveződött) is, melynek esti tengerpartot idéző hangvétele a kiterített halászhálók melletti borozgatást juttatta eszembe. Zenei példaképei között nála is szerepel Tommy Emmanuel… Hazai etno-folk hatások mellett játszott amerikai folkblúszt {folk blues}, és Beatles-egyveleget is…

 

 

Amikor 2002-ben életre-hívatott a fesztivál, talán a szervező Szabó Sándor is csak remélte, hogy nem egynyári eseményt hív életre. Az eltelt 14 év alatt volt egész nagyszabású, többnapos is a fesztivál. Most 2015.-ben szerény, egyestés produkciót láthattunk. Viszont ennyire összefogott, jólfelépített programot, finom zenét nem mindig kaphattunk – akár nagy koncertszervezőktől sem!

Köszönjük a fellépőnek, szervezőknek!

 

  1. június 3. Libisch Károly



There is 1 comment

Add yours

Post a new comment