JOHHNY MAXWELL FNL

Carpe YOLO

Korán hajnal 12 órára fel is horkoltam ébresztőmet, kiszálltam ágyamból, magamra öltöttem holnapi izmaimat sejtető XXL-es trikómat, és kerestem is apa kocsikulcsát, hisz várt a meló. Mivel nem a matrac mögött, hanem a bejárati kulcstartón volt, sikerem ára több, mint fél óra lett. De addig is bemelegíthettem a konditermes, „karjaim nem férnek el testemtől” járásomat és megtaláltam hiányzó, satyekban rejtőző fél pár zoknimat is. Szóval egy rövid hajmosás, s indulhatok is a bandához.

Bár a tóhoz vezető út kalandpark fílinget kölcsönöz kocsikázásomnak, tényleg nincs olyan, hogy túl alacsony felfüggesztés, vagy túl méretes felni. Főleg miután meglátják a spanok is. Szerencsére már a parton volt mindenki vagy két órája, így nem kell senkire sem várjak, mint egy idióta. Egy csók Kittytől, és ütemre indulhat a csúcsra juttató életem története:

 

„…Jó a szó, tesó, jó a szó, tesó,

a gettó élet, miben élek, nem olyan jó!

A család nyomorral, a létem szegénységgel ver,

Dehát ez vagyok én, egy igazi gengszter…”

 

A spanok hangos, valamiért sűrgetőnek érződő tapsfergetege tehetségemet dícséri és biztosít abban, hogy ez a hivatásom, jövőm. Eme hihetetlenül gyorsan növekvő támogatást természetesen viszonzom a már megszokott, csomagtartómból származó hordóval, ami után végre nem csak rám figyelnek, hanem egymással is leállnak beszélni, mert tudják, hogy akkor is érzem törődésük. Most komolyan, ha ők bíznak műveimben, ki nem fog?

Meg amúgy is, mi mást csinálnék az életemmel? Mennék építkezésen falat festeni, csak hogy miután lejött a fele, csináljam újra?

Kitty: „ LEKOPOTT A KÖRMÖM, GYERE SEGÍTENI!”

 




There are no comments

Add yours

Loading...