img449

Fesztivál a Tisza mellett

Azért még nem kell megijedni:

DZSEZFESZTIVÁL TISZAKÉCSKÉN

 

Két éve hagyományterentési célzattal kezdődött ez az esemény, 2016.április 9.-én pedig már a harmadik alkalommal gyült egybe Kécske kisszámú rajongótábora és a Dr. Kispál Gyula által beszervezett muzsilkusok fellépő csapata. A dzsez|dzsessz|jazz ürürgyén. És itt most álljunk meg egy kicsit!

Mert az ugyan tisztázott, hogy a dzsez egy rögtönzéseket a középpontba-állító, speciálisan szvinelő ritmusrészleg-játékkal megszólaló, amerikai eredetű zenei műfaj, amely nyitott a kortársi zenei törekvések, népzenék szinte valamennyi stílusa, irányzata felé. Viszont mégis: ezen a fesztiválon hallhattunk igazi dzsezt a legkevesebbet az eddigiek közül. És talán ez volt eddig a zeneileg legsikeresebb is. Ez viszont olyan állítás, amit azért nem árt bővebben kifejtenem!

A közép-alföldi fellépők – mert a szervezés folyamán szinte mindenki e területről érkezett, vagy származott el! – közül a SZOMBATI – STELLI gitárduó kezdett. Latin zenéjük NEM tartalmazott dzsezt. Pörgős muzsikájukban az Al DiMeola, Paco de Lucia által elhíresült zenék mintájára, saját számokat és klasszikusnak számító  darabokat játszottak. De – mintegy változatosságként, érdekességként – elhangzott egy latinosított LED ZEPPELIN-mű, a Lépcsőház a mennyekbe is. Mellesleg, ez volt az egyik legjobb tétel volt az egyenletes színvonalú – bár technikai mallőrök miatt drótilag komponált, s evvel 10-számosra bővült – a törökszentmiklósi Szombati Zoltán és Stelli Péter kécskei programjából. S ha némelyikünknek – az öregebbekre gondolok! – ismerősek lehetnek ezek az “ismeretlen arcok”, akkor talán megemlíteném Stelli Péter zenészmúltját az országos ismertségű MÓQUS ŐRS tagjaként, s ahol néha fellépett velük Szombati Zoltán is!  stb….

A JUMBO BRASS BAND kécskei művészeti iskolások zenekara, főleg a klasszikus dzsez (például: dixi) hagyományokat ápolta, de modernizált – és olykor elég egyszerű! – hangszereléssel. Ők a felsztiválok rendszeres résztvevőivel, a RAMBLER  tagjaival kiegészülve kezdtek, majd az utolsó 2 számban aztán a teljes RAMBLER is színpadot-fogott két Szabó Gábor szerzeménnyel. A világhírű gitáros nevéhez méltó színvonalon (különösen az Idő {Time} című darabban).

A Rambler és a Jumbo Brass

A Rambler és a Jumbo Brass

A fesztivál alföldi körképe egy ceglédi társasággal, a Petrik együttessel folytatódott. Előszörre kicsit megijedtem, hogy megint valami latinpop utánzöngetés következik, de csalódnom kellett! A zenekar nem egyszerűen eljátszott néhány ismert és saját számot (ez utóbbiakat senki sem ismeri!), hanem brilliáns technikával, invenciózus hangszereléssel, karakteres megszólalással újrateremtette a dalokat. Kezdtek a SANTANA és John Lee Hooker közös anyagából vett Gyógyító {Healer} című számmal, utalva evvel a zenekarvezető és elektro-vibrafonos Dr. Petrik Gábor civil foglalkozására. 8-számos műsorukban még egy szám erejéig csemegéztekak e programból. Kiemelném még a saját a zenei örökségeként emlegetett Részeg pacemaker {szívritmusszabályoz}, illetve a fuvolás vendégzenésszel eljátszott számot. Persze, ez  a műsor sem minősült dzseznek – talán a vibrafont is használó STEPS AHEAD programjából átvett Beirut, vagy az utolsónak felhangzó Chick Corea darab, a Spanylország {Spain} utalt vissza az összejövetel eredeti célkitűzése, a dzsezfesztivál minősítésre. Viszont ilyen műsorok meghallgatása után szoktam nagyon aljazni a médiák műsorszerkesztőit, hogy egy ilyen ismeretlen, vidéki banda milyen fenomenális zenével áll ki a színpadra, míg a műsorszórók tele vannak langy szarságokkal Miért is? Hisz Portik Gáborék nem voltak elvontak, elborultak, még csak a dzsez “szitokszóval” sem illethetőek darabjaik; egyszerűen csak örömzenéltek! Élvezték a fellépésük minden pillanatát, mint ahogy mi is…

Kurina Kornél, Almási Enikő, Hegyi Viktor! Gitár-ének-nagybőgő. Puritán felállás, amely akár sokat is ígérhetett. Ez is alföldi szervezkedés volt, hisz Almási Enikő az egykoron – hú, de rég volt! – a hódmezővásárhelyi Almássy (Promenád) Dixieland szólistájaként kezdett, s így hallottam az egyik salgótarjáni fesztiválfellépésükön a múlt század végén. És azóta – eléggé elítélhető módon! – nem hallottam róla, bár – most a neten kutakodva láttam! – sok helyen szerepel (pl. Rockfort, stb.).

Az amatőr szegedi, fiatal bőgős (és több hangszeren is játszó muzsikus, aki mellékesen most építkezéseken dolgozik), Hegyi Viktort először hallottam! Alföldünk déli részéről – bár más országból! – származó, szabadkai Kurina Kornél pedig már régi motoros Tiszakécskén!

Kurina muzsikáját már 20 éve ismerem, s bátran állíthatom, hogy míves, egyedi hangú\hangulatú játékának azóta is híve vagyok. Számomra mindíg tud meglepetéssel szolgálni, mint pl.szegedi klubfellépései bendzsózásával, a Látó-testvérekkel való együttesével, vagy Babos Gyulával duóként, stb. Ezen az estén sztenderdeket játszott, valami félelmetes intenzitással, csodálatos ihletettséggel, és a halk ezer árnyalatával. zeneileg szépen, tisztán építkezve! Játéka az elmúlt 15 év legemlékezetesebb, legtisztább produkcióját nyújtotta számomra! Méltó volt a nagy magyar gitároshagyomány Bacsik Elek, Szabó Gábor, Zoller Attila nevével fémjelzett művészetéhez. Ehhez képest a bőgős „csak” méltó módon, alázattal, invenciózusan  és finoman kísérte, pedig a gitárjáték szabad csapongásainak összefogása nehéz feladat lehetett. Lehet, hogy a gitáros a dobok kötöttségétől kiszabadulva volt ennyire szabad…

Az énekesnő néhány számban volt csak jelen, de akkor igazi dízőzként búgott a mikrofonba. Kurina Kornél ilyenkor alátette a hangokat, finoman, élményszerűen. Angolnyelvű dalaik végén egy magyarnyelvű cigány népdallal zárták csodálatos programjukat.

Ha nagyon megnézzük, akkor az est utolsó részében, a duo-trió játékában hallhattunk tiszta dzsezt. Mégis ez volt az eddigi legjobb fesztivál Tiszakécskén a zene okán. Kár, hogy a városban csak klubmennyiségű zenerajongó volt képes meghallgatni az Arany János művelődési házban tartott eseményt!

Csak az otthonmaradottak vesztettek!




There are no comments

Add yours