Párostánc

Kata tud valamit

Kata történet

Táncjáték Nagyváradon!

 

Nagyvárad számomra az a hely volt, ahol keresztülmegy az út Kolozsvár és Erdély felé. Eddig! Mert első célirányos látogatásom után meg kellett állapítanom, hogy az elmúlt 30 évben a látogatás elmulasztását rosszul tettem! S most már csak reménykedni tudok abban, hogy esetleges visszatérésem esetén még valamit kaphatok Nagymagyarország egyik legfontosabb városának hangulatából – az erőteljes elrománosodás ellenére…

Tehát végre eljutottam Váradra, többek közt Ady Endre vagy Szigligeti Ede életének fontos állomására. ÉS színházba is eljutottam. Mégpedig a Nagyváradi Szigligeti Színház studiószínpadára, egy táncjáték erejéig. (S most nem nosztalgiáznék azon, hogy az egykori szabadkai kőszínházban is voltam előadáson; egy olyan színházban, amit azóta már lebontottak!)

Nagyvárad lakosságának jelenleg már csak 28%-a magyar! A monarchia egykori pezsgő metropolisza még ma is – és lassan megújulva, újra! – őrzi a múlt század elejének fényét, kulturális sokszínűségét, építészeti pompáját. Az Adymúzeumban még beszélnek magyarul, de pl. a püspöki palota – amely a hitélet egyik magyar bástyája! – termeiben lévő múzeum képeire NEM írják ki magyarul – és persze egyéb európai nyelven! – képcímeket s a személyzet csak a románt érti! Tehát adott egy kisebbségbeszorult nemzetrész, amely minden nap megküzd a magyarságáért, 12 kilométerre a jelenlegi magyar államhatártól! Tehát ott a kulturális megerősítés egyik terepe a magyar nyelvű színház, vagy az annak részeként működő táncszínház. S e küzdelem egyik ékköve lett a Kata történet című előadás is!

 

Az előadás szórólapja

Az előadás szórólapja

Bevallom, kissé kétkedek mindig, amikor az egyébként szavakkal is eléggé bonyolult történeteket átültetik lényegesen más jelrendszerrel alkotó műformákba, mint pl. a balett, tánc, pantomim, cirkusz, stb. Mint például ezt a történetet, mely – hogy Cseh Tamás dalszerzőként megénekelt névvel – Sekszpír Vilijem drámáját vette alapul! A makrancos hölgy színdarab-eredetet inkább csak ötletként felhasználó néptánc-játék a történetet tulajdonképpen a táncház forgatagába helyezte, színmagyar zenei kísérettel!

A szórólap hátulja

A szórólap hátulja

S itt van az a pont, ahol egy kissé kétkedő lettem, főleg a darab elején! Mert számomra – a táncot nem-járó, a táncjátékokat igazán nem ismerő laikusként! ez kissé megijesztett! Ugyanis nekem a végig őserőt sugárzó táncolások közepette nehezen tűnt ki az a finomság, hogy Kata nem tud, vagy nem akar a közösségi táncokban elmerülni, inkább a különutas, egyedi megoldásokkal, más gesztusokkal próbál mozogni! Ami azért nem volt nekem annyira feltűnő! De a cselekvény – történet passzívabb, inkább történő mozgásának leírására szeretem alkalmazni ezt a szót! – során aztán „emberére” akadt Péter (azaz Petruccio) személyében! S ez innen már az én laikusságomban is látható\követhető konfliktushelyzeteket eredményezett. Megkezdődött az értékek felmérése (régi-új, pénz-érzelem, hagyomány-modernség, városi-falusi), s a koreográfiák – és a gépzene! – által a történet belekúszott a technicizált világba, ahonnan Kata hagyománytisztelete, igaz érzelme és magyarsága a végső kifejlethez vezette a játékot!

Blankát megkérik

Blankát megkérik

A tánc nagy részében csoportmozgásokat láthattunk, egyedi, szólótáncok és a párosok csak az udvarlási vagy konfliktushelyzetekben kerültek előtérbe. A férfiak szinte végig felsőfokon pörögtek, bokáztak, míg a leányok – Kata kivételével! – kissé visszafogottabb, passzívabb szerepet táncoltak.

A zenekar 4 tagja szinte folyamatosan nyomta a talpalávalót, s csak az elektromos zenei bejátszás közben – a városiasodó, modern táncképek alatt szólt gépzene és techno! – pihenhettek. Nagyszerűen látták el feladatukat! A zenei szerkesztő Molnár Szabolcs ízlését, profizmusát csak dícsérni tudom, mert válogatásában nem esett bele népdalkincsünk paneldalai felsorakoztatása hibájába. S az ismertebb dalok mellett helyi kötődésűek is tánc-alá sorolódtak! Az erre épülő koreográfia, a táncok mozgalmassága engem lenyűgözött!

Szavak csak ritkán hangzottak el, s azok is inkább jelképesen. Kata monológja azért Shakespeare drámájából került ide, bár mindössze 5 mondat erejéig.

Kata választ...

Kata választ…

A darab konklúziója szerintem a hagyomány tisztelete, az érzelmek elsőbbsége a pénzzel szemben, a modern és a régi együttélese – megújulva és megtartva! – végül is korrektül lezárta a történetet. S emellett megerősíthette magyarságában is az ingadozókat! (Én egészen elérzékenyültem, meghatódtam!)

Úgy gondolom, hogy nekem, akinek magyarságtudata itthon félig-meddig szabad és gondtalan jólétben van – ami azért számomra így NEM igaz, mert engem sokkol az állandó anglomán behatás; bár erre honfitársaim kevésbé érzékenyek! – ; az az itteni embereknek mindennapi küzdelem. Megható és átérezhető volt a tehát a hovatartozás és az anyaföld szeretetének kinyilatkoztatása, magyarságunkban való megerősítése!

Fogyó erejük mellett nagy szükségük van erre; s talán itthoni magyarjainknak sem ártana néha ezt az érzést átélni!

 

Szolnok, 2016. X. 5.




There are no comments

Add yours