Párostánc

Kata tud valamit

Kata történet

Táncjáték Nagyváradon!

 

Nagyvárad számomra az a hely volt, ahol keresztülmegy az út Kolozsvár és Erdély felé. Eddig! Mert első célirányos látogatásom után meg kellett állapítanom, hogy az elmúlt 30 évben a látogatás elmulasztását rosszul tettem! S most már csak reménykedni tudok abban, hogy esetleges visszatérésem esetén még valamit kaphatok Nagy-Magyarország egyik legfontosabb városának hangulatából – az erőteljes elrománosodás ellenére…

Tehát végre eljutottam Váradra, többek közt Ady Endre vagy Szigligeti Ede életének fontos állomására. ÉS színházba is eljutottam. Mégpedig a Nagyváradi Szigligeti Színház studiószínpadára, egy táncjáték erejéig. (S most nem nosztalgiáznék azon, hogy az egykori szabadkai kőszínházban is voltam előadáson; egy olyan színházban, amit azóta már lebontottak!)

Nagyvárad lakosságának jelenleg már csak 28%-a magyar! A monarchia egykori pezsgő metropolisza még ma is – és lassan megújulva, újra! – őrzi a múlt század elejének fényét, kulturális sokszínűségét, építészeti pompáját. Az Adymúzeumban még beszélnek magyarul, de pl. a püspöki palota – amely a hitélet egyik magyar bástyája! – termeiben lévő múzeum képeire NEM írják ki magyarul – és persze egyéb európai nyelven! – a képcímeket s a személyzet csak a románt érti! Tehát adott egy kisebbségbeszorult nemzetrész, amely minden nap megküzd a magyarságáért, 12 kilométerre a jelenlegi magyar államhatártól! Ott a kulturális megerősítés egyik terepe a magyar nyelvű színház, vagy az annak részeként működő táncszínház. S e küzdelem egyik ékköve lett a Kata történet című előadás is!

 

Az előadás szórólapja

Az előadás szórólapja

Bevallom, kissé kétkedek mindig, amikor az egyébként szavakkal is eléggé bonyolult történeteket átültetik lényegesen más jelrendszerrel alkotó műformákba, mint a balett, tánc, pantomim, cirkusz, stb. Mint például ezt a történetet, mely – hogy Cseh Tamás dalszerzőként megénekelt névvel – Sekszpír Vilijem drámáját vette alapul! A makrancos hölgy színdarab-eredetetet inkább csak ötletként felhasználó néptánc-játék a történetet tulajdonképpen a táncház forgatagába helyezte, színmagyar zenei kísérettel!

A szórólap hátulja

A szórólap hátulja

S itt van az a pont, ahol egy kissé kétkedő lettem, főleg a darab elején! Mert számomra – a táncot nem-járó, a táncjátékokat igazán nem ismerő laikusként! – ez kissé megijesztett! Ugyanis nekem a végig őserőt sugárzó táncolások közepette nehezen tűnt ki az a finomság, hogy Kata nem tud, vagy nem akar a közösségi táncokban elmerülni, inkább a különutas, egyedi megoldásokkal, más gesztusokkal próbál mozogni! Ez azért nem volt nekem annyira feltűnő! De a cselekvény – történet passzívabb, inkább történő mozgásának leírására szeretem alkalmazni ezt a szót! – során aztán „emberére” akadt Péter (azaz Petruccio) személyében! S ez innen már az én laikusságomban is látható\követhető konfliktushelyzeteket eredményezett. Megkezdődött az értékek felmérése (régi-új, pénz-érzelem, hagyomány-modernség, városi-falusi), s a koreográfiák – és a gépzene! – által a történet belekúszott a technicizált világba, ahonnan Kata hagyománytisztelete, igaz érzelme és magyarsága a végső kifejlethez vezette a játékot!

Blankát megkérik

Blankát megkérik

A tánc nagy részében csoportmozgásokat láthattunk, egyedi, szólótáncok és a párosok csak az udvarlási vagy konfliktushelyzetekben kerültek előtérbe. A férfiak szinte végig felsőfokon pörögtek, bokáztak, míg a leányok – Kata kivételével! – kissé visszafogottabb, passzívabb szerepet táncoltak.

A zenekar 4 tagja szinte folyamatosan nyomta a talpalávalót, s csak az elektromos zenei bejátszás közben – a városiasodó, modern táncképek alatt szólt gépzene és techno! – pihenhettek. Nagyszerűen látták el feladatukat! A zenei szerkesztő Molnár Szabolcs ízlését, profizmusát csak dícsérni tudom, mert válogatásában nem esett bele népdalkincsünk paneldalai felsorakoztatása hibájába. S az ismertebb dalok mellett helyi kötődésűek is tánc-alá sorolódtak! Az erre épülő koreográfia, a táncok mozgalmassága engem lenyűgözött!

Szavak csak ritkán hangzottak el, s azok is inkább jelképesen. Kata monológja azért Shakespeare drámájából került ide, bár mindössze 5 mondat erejéig.

Kata választ...

Kata választ…

A darab konklúziója szerintem a hagyomány tisztelete, az érzelmek elsőbbsége a pénzzel szemben, a modern és a régi együttélese – megújulva és megtartva! – végül is korrektül lezárta a történetet. S emellett megerősíthette magyarságában is az ingadozókat! (Én egészen elérzékenyültem, meghatódtam!)

Úgy gondolom, hogy nekem, akinek magyarságtudata itthon félig-meddig szabad és gondtalan jólétben van – ami azért számomra így NEM igaz, mert engem sokkol az állandó anglomán behatás; bár erre honfitársaim kevésbé érzékenyek! – ; az az itteni embereknek mindennapi küzdelem. Megható és átérezhető volt a tehát a hovatartozás és az anyaföld szeretetének kinyilatkoztatása, magyarságunkban való megerősítése!

Fogyó erejük mellett nagy szükségük van erre; s talán itthoni magyarjainknak sem ártana néha ezt az érzést átélni!

 

Szolnok, 2016. X. 5.




There are no comments

Add yours

Loading...