img524

Most már tényleg azt nondom, hogy: no!

– 4. Dzseztalálkozó Tiszakécskén –

Magyarázattal tartozok ismertetőm címével kapcsolatosan. Tehát miért is van itt eme indulatszó? Mert a legutolsó, már hagyományként jelentkező tiszakécskei dzsezfesztivál végre megtalálta a helyét, a formáját! Amíg az eddigi események a nagyterem kongó ürességét produkálták (no jó, azért volt már 1/5-ig is tele a terem!), a most – 2017. április 1.én – az előcsarnok szinpada köré szervezett esemény teltházas lett. Pedig igazán nem voltak többen\kevesebben a nézők, mint az eddigi fesztiválokon. És még a belőpődíj sem hatott elrettentően (emlékezzünk: az indulás éveiben ingyenes volt a rendezvény!). A közönség az emberközeli produkciókra, hangulatokra is jobban reagált, mint a nagyszinpad olykor beláthatatlan távolságában. A zenészek pedig a reakciókra azonnal tudtak reagálni, ami jót tett a hallható zenének. No!

Oti Voice & Bass

Oti Voice & Bass

Persze a kicsi, tényleg 3-emberes színpad amúgy sem lett volna képes nagyobb létszámú zenészcsoportokat fogadni. A kezdő OTI VOICE & BASS nevű duó pedig – amely Horváth Ottilia énekes és Kővári Péter basszusgitáros zenei együttműködését jelenti – ténylegesen a színpad előtt foglalt helyet. Közel ültek hozzánk, így mimikájukat, egymásra-figyelésük érzéknységet is kileshettük. A zenei pályán már néhány éve jelenlévő előadók nem túl régi kettőse igazi felvezető produkció volt. Ottilia hangja valahol Janis Joplin és Rúzsa Magdi közötti színtartományt fogta át, csak náluk kevésbé szenvedélyesebben. (A szenvedélyesség hiánya egyik oka a koncerten: Ottilia allergiája eléggé visszavethette a hangzó végeredményt!) Péter 6-húros basszert bűvölt, elektronikával megduplázva szólamai számát. Mondhatnám: egész ügyesen…

A hallott zenével mégsem voltam elégedett! Az egyáltalán nem zavart, hogy dzseztalálkozót hirdettek a plakátok, és az ízléses ének-repertoárban még George Gershwin dala, a Nyár {Summertime} volt a legközelebb a dzsezhez, de Amy Whitehouse, Sting, Bionce stb. műsorának darabjai már nem igazán a dzsezhatást erősítették. Ettől függetlenül azért ez meggyőző műsor lehetett volna. De menjünk végig a hallottakon!

Az OTI VOICE & BASS műsorában minden szám – 8 darab – úgy épült fel, hogy rövid hangszeres bevezetés után az énekes elénekelte a témát – versek és refrén – , majd átadta a zene folyamát a basszugitárnak. Az rövidke átkötés után felnyomta a visszajátszandó futamokat a rögzítőre, majd elkezdett a körbe-körbejáró futamokra rögtönözni. Kb. úgy, hogy egy-egy felépített rögtönzésben volt 3-4 periódunyi gondolat. Amikor kifogyott az ötletből, akkor – még mindig a monoton kíséret felett hangszínt váltott (torzító, hápogó, stb), és megpróbálta az időt kitölteni, azaz a monoton basszumenetet továbbgörgetve (összesen) 12-16 periódusnyit játszott rögtönzés címen. Ez utóbbit viszont nem túl ihletetten, sikeresen. A végére az énekes újra felpörgette egy kicsit az uncsivá vált zenefolyam érzelmi fonalát. Tehát ahol például az énekes is rögtönzött egy kicsit (Broadway-dallam), az már feldobta a dalt. Viszont a feljátszott témák jellegzetes hangzása a húrokon tenyérrel csapott ütősefekt – szinte mindegyik számban! – , az egyhangúan ismétlődő basszusfutam, és a sokszor esetlegessé váló improvizáció már: nem! Szinte minden esetben ugyanakkor lettek bekapcsolva a hangmódosítások…

Az OTI VOICE & BASS tehát még nem volt a zenei tökély. Viszont kevesebb rögtönzéssel, kidolgozottabb kísérőfutamokkal, eseleges ritmusváltásokkal, továbbá Ottilia ének-rögtönzéseivel – és kicsivel több érzelemmel az énekben! – egy kitűnő zenekar lehetnek.

Major Balázs a doboknál

Major Balázs a doboknál

A „fesztivál” második produkciója sem nagyon tűzhetné a zászlajára a dzsez\jazz zenei meghatározást. Ennek első félében Major Balázs szólóprodukcióját hallhattuk, gyakorlatilag hagyományosnak nevezhető dobfelszerelésen. A ritmikailag szépen felfűzött akusztikai tanulmány végigvette a dobok és cinek lehetséges hangszíni és dinamikai árnyalatait, s mindezt élvezthető és hangulatilag is jelentős érzéseket kiváltó formában. Szépen felépített darabját már tavaly is hallhattuk, de ebből a zenéből az ismétlés mindenképp előnyős a hangzatok megszokása és az elmélyülés érdekében.

Szabó Sándor

Szabó Sándor

Műsorának második részében Major Balázs átült cserépdobjaihoz, és a SzaMaBa zenekar egyik egykori gitárosával, Szabó Sándorral duózott (Szabó jelentette a SzaMaBa első három betűjét, míg Major volt a középső 2 betű, és Bagi Laci – a „Ba” a zenekarból! – most csak a közönség sorait erősítette!).

A 2 zenész együttműködése még a múlt század 80-as éveire nyúlik vissza. Azóta mindketten – hol együtt, hol külön! – járják saját útjukat, mindőjüknek nagyszámú felvétel sorjázik a háta mögött (Szabó Sándor már 50 körüli teljes albumon szerepel, melyből minegy 20-on Major Balázs is közreműködött, de ezeken kívül is van mintegy 15 lemez játékával, köztük 3 doblemez!) Közös műsorukat egy régi produkcióval kezdték, amit még 1988-ban játszottak együtt lemezre (Sárga hajnal). Gitárcsere után – Szabó az eddigi sokhúrú egynyakúját kétnyakúra váltotta! – a ráadással együtt még két számot élvezhettünk! Élvezhettük, mert Major Balázs nem az ütőhangszeresek alárendelt szerepét adta a dallamhangszer mögött, hanem egyenlő partnerek egymásra-figyelő és egymást erősítő szólamait hallhattuk. Az akusztikus, sokhúrú gitárok és a cintányérral erősített cserépdobok hangjaiból csodásan finom improvizaív kamarazene kerekedett ki!

A Gyárfás-trió

A Gyárfás-trió

A dzsez műfajában csak Gyafinak ismert Gyárfás István hármasa – gyakorlatilag több, mint 30 éve alakított gitár-bagybőgő-dobok hangszerösszeállítású, de persze újabb felállású zenekara! – a dzsezbarátoknak revelációként hathatott, mivel itt már igazi dzsez volt műsoron. Az elsősorban a bibap és modern szvin {bebop, modern swing} dzsezstílusokban szereplő gitáros ezen stílusokban mindent tud! (Nála is hivatkozhatok 20-körüli lemezalbumra játékával, ebből 5 a trióformációval!) Finom, olykor elmélyült, de pörgős zenéket játszik, remek fordulatokkal, a halk tónusok rendkívüli érzékenységével. Nem véletlenül kapott az utóbbi 3 évben több előkelő szakamai- és közönségdíjat, illetve munkásságáért\életművéért 2015-ben Szabó Gábor-díjjal jutalmazták. Műsorukon dzsezklasszikusok (például: Duke Ellington, stb.) számai mellett filmzenék szóltak. A sort nyitó Fekete Orfeusz zenéje után új lemezük magyar rajzfilmjeinek hangulatából kaphattunk némi ízelítőt! Gusztáv, Frakk, Vuk zenei újraértelmezéseit ismerhettük meg e blokkban. Gyafi minden számban és nagyon invenciózusan szólózott, de azért hagyott elég teret zenésztársainak – Oláh Zoltán nagybőgőn és Cseh Balázs dobfelszerelésen – a szólóikon keresztüli bemutatkozásra. Igényes műsorukkal szívesen találkoznánk többször is!

Összességében: megint érdemes volt elzarándokolni Tiszakécskére. Mert hiába kis hely, kis szinpad, kis fesztivál; a hangulat jó volt. Nem áprilisi tréfa

Csak így tovább, Tiszakécske! No!.

2017. április




There are no comments

Add yours

Loading...