Knutdut-e

Dunno {Nemtom} (adósságaim 2016./1.)

 

2016-os évre tervezett, de eddig elmaradt lemezismertetőim pótlását egy igencsak intenzív zenei tablóval kezdem. A Nemtudomka című szovjet filmsorozat (és regényeredetije) főszereplőjének gyakori beszólását lemezcímként felhasználó KNUTDOT MEN együttes albumának zenéje nem háttérzene. Konyhában vagy munka melletti hallgatásra nem igazán alkalmas…

Az Ágoston Béla vezette négyes – Á.B. tenorszaxofon, Murányi Ákos altszaxofon, Pengő Csaba nagybőgő és Harsányi Péter dobok – igencsak magasra tette a mércéjét azáltal, hogy a zene egyszerűbb, intenzív vonulata mögött többrétegű érzelmek és gondolatok várják a megértésüket. Sőt, már a lemez borítója is többrétegű elvonatkoztatás!

A lemez címéről már beszéltem – ami talán nem 100%-osan igaz , de jó közelítéssel lehet az…. És a zenekar neve beszélő név, sőt a címbeli ige múltidejű, többesszám első személyű alakja a megfejtés! Tegyünk csak egy tükröt a borító mellé! S ha már így kificamítunk mindent, akár zenéjükre is vonatkoztathatjuk mindezt: „Nem tudtunk” (de tettünk – azaz zenéltünk! – ; hogy egy manapság nem divatos szerző, Karl Marx egyik szállóigéjének áthallását is bevonjam a játékba!).

A zenekar motorja, szellemi vezére és zeneszerzője Ágoston Béla ismert alakja a magyar zenei életnek! Népzenei kötődésű, sokhangszeres művész (külföldiül: multiinstrumentalista!), aki az idők folyamán a szaxofonok, a basszusklarinét mellett dudán, gitáron, szájharmonikán is játszott, továbbá néha még énekelt is. Sőt: tudunk alpesikürtös-szerepléséről is. Írt szimfonikus műveket és dzsezdarabokat, hangszerelt népzenei albumokat, és így tovább. Szóval, nem egy beskatulyázható muzsikus, aki saját művészi hitvallását és munkásságát műfajok közötti határokat felszámoló: „zeneközelítő” címszóval illette. Pályafutása során fellépett a Dél-Alföldi Szaxofonegyüttes, a Vízöntő, a Kampec Dolores, az Etnofon Zenei Társulás, az Odessa Klezmer Band, a Kispál és a Borz tagjaként; és saját zenekaraival (a teljesség nélkül: Ágoston trió, Agostones, Zuboly, Ágoston Frió, Ágoston Kártett, Ágoston Küntett, Ágoston Béla Orchestra, Etnofaun, Bead Duo, Mi az ÁB-RE, Adolphe Sax Consort, Pipatórium, I. Magyar-Kínai Zenekar, Tócsni and Flódni, Cosmotics, Versi Varsa, Gauditorium). Vagy külföldön a klezmer klasszisával, Frank Londonnal való együttműködését emelném ki a Glass House-ban. Mindemellett több tucat film- és színházi zenét írt, és közreműködőként ugyancsak több tucat albumon szerepelt. Ezek mellett jelenleg Selmecbányán tanít szaxofont… Azt mondanám, hogy igen messzire kell elmenni a magyar zenei élettől, ha valaki NEM akar Ágoston Béla valamilyen tevékenységével találkozni!

Hozzá képest persze a Zártosztály zenésze, Murányi Ákos szolid visszafogottságával tűnik ki, míg Pengő Csaba (Muddy Shoes, Orosz Zoltán zenekara); Hárságyi Péter (Kistehén, Budbudas, Pékség) formációknál működött csak. Mondanám, hogy a zenekarvezetőhöz képest „kispályásként”: mennyiségben talán igen, DE NEM ZENEILEG! A felvett muzsikában ugyanis érett zenészként, megszólalásukban egyenlő társként hallhatjuk őket!

Vannak persze a lemezen nekem kiemelten is kedves darabok: mint például a Lélekbúvár, vagy a Tanga. Az előbbi ballada érzelmességével, finomságával, az összjátékok érzékenységével ragadott meg, míg a második darab intenzitásával, olykor extázisig fokozott, ömlő hangzataival és a végére finom egybehangzással bemutatott témalezárásával hatott rám. És persze a nagybőgő-dob ritmusrészleg ihletettsége…

A Tanügy egy groteszk cirkuszi zene, a hangzatok némi magyar gyökerezettségével – e téren a lemezen egyetlenként. Őserejű tülkölés és bokázó ritmus némi siratóval; érdekes elegy. Sőt: még egy kis latin dallammenet is belekavarog (legalábbis én úgy hallom…).

A Yorubácsi (azaz: öreg yoruba férfi) motorikus darab.  Nekem a bőgőhangok ebben a legfinomabbak!  A darab a két szaxofon párosjátékában, uniszonóban indul, és végig egymás függeményében, hangulati kiegészítésével játszanak.

A Vízkereső A és Vízkereső B számok a szabad és a kötöttebb témaalkotás párosa, együtt végső soron tanulmány-jellegű. Az első rész összetartásáról a bőgő gondoskodik, – a darab hangjai, színei egy kötöttségektől mentes hangulati összefoglalóként értelmezhetőek! A második rész már igazi, dobjátékában is afrikai hangulatú. Később a zene átmegy nyugati-parti dzsez stílusú lüktetéssé. Ez a harmadik kedvencem.

S a kezdő Kukoté: a nyíltan John Coltrane örökségét felvállaló mű, szinte zenei közhelyként indul a Love supreme {Egy páratlan szerelem} basszusmenetéből kölcsönözve a zenei szövetet.

Mondanám: a kezdő és a záró nyugati-parti dzsez stílus közé bekerült néhány modernebb stílusú dzsez\jazzdarab is: alapvetően mesterfokon. S ha az amerikai dzsezstílusok hazai művelőit számbavesszük: a stílusjegyek egyezése mellett e lemezen NEM epigonokat hallunk, hanem az adott stílusjegyeket anyanyelvi szinten ismerő, gondolatokkal rendelkező és azt kifejezni is tudó, alkotó muzsikusokat!

Ebben az egyenhangzások paneljeit produkáló és elváró világban a Knutdut Man zenéje üdítő oázis. Becsüljük meg, szeressük!

Szolnok, 2017. VI. 06.

Libisch Károly




There are no comments

Add yours

Loading...