http://blog-n-roll.librarius.hu/wp-content/uploads/2017/08/img540-1050x1032.jpg

A töltelékszámok-nélküli album – újratöltve! (Adósságaim 2016-ból/2.)

Bevallom, a LEECHER első, és eddig egyetlen hivatalosan megjelent lemezének – Sightless {Vak} – a bemutatásáig nehezen jutottam el. Mentségem lehet, hogy a zenekart már 10 éve ismerem és követem: családilag – fiam révén – érdekelt vagyok a zenekarban; résztvettem az anyag szerkesztésében és felvételeinél; továbbá alapvetően nem ismerem eléggé azt a stílust, melyben az együttes nyomul! Meg kellett tehát várnom, hogy az anyag leülepedjen a lelkemben, és kívülállóként tudjak már írni róla.

Az újratöltésnek meg egyszerűen az volt az oka, hogy a cikkem közlése óta kiderültek olyan tények, amiket fontosnak tartottam megjegyezni, továbbá fény derült 1-2 tévedésemre is. Ezeket most javítom!

Tehát a LEECHER 2008.-ban alakult 3 gimnáziumi csoporttárs közös akaratából, akik: Tamási Dávid (dobok), Libisch Ábel (cselló, dalszerző, hangszerelő, elektronika) és Nagy Ádám (cselló, dalszerző és szövegíró). APOCALYPTICA-rajongóként valami olyan zenét terveztek játszani, mely a fentebbi zenekar meg a másik kedvencük – a NIGHTWISH – hangzását, életérzését kombinálja és adja vissza. A finn példaképekből következően csellókkal és énekesnővel terveztek, már a kezdetektől!

A kezdetben négyszemélyes zenekar fokozatosan bővült öt-, később már hat-személyessé is. Az elsők között ékezett például Szíjjártó Ágnes csellista is! A kezdeti korszak akusztikus hangszereit fokozatosan lecserélték elektromos csellókra. Több énekesnő is megfordult náluk fennállásuk alatt, de a csapatnak volt egy rövid és sikeres időszaka, amikor férfi énekessel (Nachladal István CROSSHOLDER, WISDON, stb.) léptek fel! Vagy két évig billentyűs-hangszeresük is volt (a DALRIADA-ból érkezett a segítség!), de végül visszatértek a 3-csellós felálláshoz. A lemezen hallható összeállítás már – gyakorlatilag – 4 éves: így hódítottak a Treppo Carnico-i fesztiválon is 2013.-ban  (Librarius: Wild Life Rockfest  http://librarius.hu/2013/08/23/2013-08-18-17-37-55/ ).  A felállásuk kialakulása ismertetésénél még megemlítem, hogy a lemezük megjelenése után Ábel helyett – aki hosszabb ideje külföldön tartózkodik! – basszusgitárossal koncerteznek….

A 9 év munkáját és szerzeményeit tartalmazó korong 2 változatban: bolti változatban (tokban, kísérőfüzettel) és a HammerWorld magazin mellékleteként jelent meg (2016. június). Jelenleg még  fellelhető egy-két bolt polcán, de a magazin kiadója vagy a zenekar esetleg is segítehet a lemez beszerzésében! Az alapjaiban amatőr státuszú zenekar(!) bemutatkozása már a sugárlemez 16-oldalas füzetkéjével ígéretes: az ízléses grafika, a fotók és a versek színvonalas kiegészítései a zenének. Sok neves zenekar nem csinál itthon ilyen minőségű kísérőfüzetet.

A felvételek idején...

leecher

A zenéről: stílusában én romantikus metálnak nevezném, de egyesek csellómetál, szimfonikus metál stb. névvel is illetik – amely stílusmegjelölésekhez hadd ne fűzzek most véleményt! (Talán leginkább a DELAIN-együttessel érzek stíusbeli rokonságot) Minden számukat angolul éneklik – bár decemberi szolnoki koncertjükön már egy számot magyarítva hallottam tőlük. S mint már mondtam: a 13 számot tartalmazó korongon nincsen tölteléknóta (mint például a közelmúlt NIGHTWISH vagy APOCALYPTICA stb. albumokon, mintegy ellenpéldaként!), és a 13 nótából 8-at 5 csillagra tennék, míg a többit a 4-re értékeltem (a töltelék 2 és 3 csillagot kaphat nálam).

A dalok legtöbbjét az énekesnő Horváth Anett (zeneszerző és szövegíró is) szuggesztív személyisége, lendülete és hangja viszi. Ritka hangi adottságú énekes, aki a zenekari játék sötét színeit csodálatosan ellenpontozza hangi tisztaságával, szép énekével. Csodásak a balladái (Fading, The dreamer, Pendulum), és csak azt sajnálom, hogy néhol a hangja nem szárnyalhatott az erőteljes zenei részek vagy az elektronikus háttér miatt. A zenekar pedig hol zúz, hol meg nem szokványos dallammenetekkel, együttjátékokkal kavar a dobos olykor tényleg fantasztikus ritmusjátéka felett. A tagok szólói aránylag ritkábbak; inkább a zenekari – 2-3 csellós – összefonódások, ihletett dallammenetek a jellemzőek. Persze, azért 3-4 szóló is adódik (melyek Ábel elképzelése szerint történtek, és amelyekért Ő, Ágnes, Mátyás, és valaki stúdiós lehet a “felelős”), sőt, még egy rövidebb dob-közjátékot is hallhatunk (All the star).

A felvett dalok általában NEM a megszokott vers-refrén megoldásokkal, hanem a számok többségében függelékekkel, „furcsa” visszatérésekkel, új témák behozásával építkeznek. Az már feltűnik, ha kétszakaszos – vers-refrén – darabot hallunk (3.), de leginkább a 2 normál szakaszt kiegészítő 3. az általános. A számok utolsó hangjáig érhetnek ezért meglepetések. (2., 5.,8.,10. szám) A hozzáadott elektronika – számomra! – néhol kissé sok, összemos hangzásokat, időnként érzelgőssé válik. Én zenéjükben azokat a rusztikus csellóhangokat szeretem, amit a vonó meghúzásával érnek el, s nem a túlzásbavitt elektronikával. De nézzünk még néhány konkrétumot is!

A rövid felevezetőszám után – ami azért érdekesebb, izgalmasabb egy szimpla bevezetésnél! – nagyon erős belehúzással csikorognak a csellók, hogy gyönyörű énektémát ellenpontozzák a hangszerek vadságával (Damnation). Az album néhány remekműve:  Payback, Pedulum, The devil in the details, Light out, Encore, de a „csak nagyon jó” is akad pár (Slaves to a dream, No more, Eclipse, Damnation)! A többi szám az ötös skálán 4 pontot kaphatna, és csak egyet érzek – minden szépsége ellenére! – is csak 4-es alának. Mint egy igazi Nagy Sikerek albumon. Bár nem járunk messze az igazságtól: ez a lemez végülis majd 10 év eszenciája, kivonata.

Mint a műfajt\stílust nem mindennapi szinten követő zenekedvelő: általában konkrét áthallásokat nem érzek a számok között. Kivételként mondanám a Fading {Elhalványulás} című darabot, amely refrénje közeli rokona egy régi Kate Bush dalnak – bár erről biztosan tudom, hogy a zenekar tagjai nem ismerték! Ez a dal kissé melankolikus, nem húz, és tüneményes a hangszerelése. A kevés gyors szám közül a Slaves to a dream {Rabszolgák álmába}, egy igazi szimfonikus hangzású metál darab, melyben eléggé tágan értelmezi a zenekar a vers-refrén megszokásainkat, továbbá a dobütések az aprózással pankossá válnak…, vagy az Encore {Ráadás} című dal felvétele még úgy is a lemez egyik legjobb száma, hogy az eszement zenekari zúzás alatt a fantasztikusan doboló Tamási Dávid mintha hajszálnyit késne – vagy a többiek sietnek?! Ez itt nem tudható, mivel a zene elemeire lett szedve a stúdióban, és – szerintem! – nem maradt olyan hang benne, ami ott, úgy és akkor szólal meg, mint ahogy feljátszották! Viszont – e kis részlet kivételével! – a keverést végző szakember korrekt, jó munkát végzett!

És lehetne még a részletek ismertetésével folytatni!

A dalok erőssége a hangszerelésük! Még kevésbé jelentős dallamok is megfelelő fényt és energiát kapnak általa. Mint már említettem fentebb: aránylag kevés a szóló, vagy a rögtönzés a veretes hangzásban. S talán még egy megjegyzés: egy kicsit átgondoltabb szerkesztéssel még húzósabb lehetett volna ez az amúgy is erős album!

Igazából nem folytatnám. Ha valaki kedvet kap ismerkedni: a hálón elérhető nagyon sok szám, még e lemezről is. Nem csak metálosoknak!

…és készül egy akusztikus verzió is a lemez számaiból, magyar nyelvű versekkel…

Leecher

hátoldal

2017. VIII. 04.                                                    Libisch Károly

 




There are no comments

Add yours

Loading...