Címlap

Zenebölcseleti elmélkedések

Az esemény megtörtént; Szabó Sándor gitárművész harmadik könyvével állt ki a nyilvánosság elé. Én magam a törökszentmiklósi könyvbemutatón találkoztam először az alkotással az Ipolyi Arnold Kulturális Központ könyvtári olvasótermében 2017.október 13.-án.

Bevallom, hogy könyvekről nem szoktam előzeteseket írni, inkább elolvasás után egy ismertetőféle a szimpatikusabb! Ez persze azt eredményezi, hogy mire sorra kerül az ismertetőm, addigra a kiadvány elfogyhat a könyvesboltok polcairól! Talán most nem így jártam! De egy eléggé összetett gondolatiságú tanulmánykötetet nem lehet néhány sorral elintézni úgy, hogy az ember csak a címszavakat ismeri belőle.

Aki olvasta Szabó Sándor eddigi munkáit (A zene metafizikája – 2011., Zenélő őskelet – 2015.), az már tudja, hogy néha ingoványos talajon próbál szerzőnk járható ösvényt találni avval, hogy a filozófia, esztétika, információelmélet, vallás, szociológia tudományok köztes területein, gyakorló zenészként a felvetődő kérdéseire – a ténylegesen jelenlévő és megválaszolandó kérdésekre! – egyértelmű és értelmezhető válaszokat keres. Nehéz ügy! Ráadásul ezen területek szaknyelveiben található, a folyamatok és meghatározottságok szakszavainak átforgatása a létező közemberek nyelvi állapotára sem egyszerű feladat! De nem Szabó Sándornak hívnák a szerzőt, ha meg sem próbálná!

Tehát a 2017. őszén megjelent Zenebölcseleti elmélkedések (a kortárs / modern zeneiség XX. és XXI. századi zenei paradigmájában) című kötet a Bevezetővel együtt 12 főfejezetre tagolódik. Ezek:

– Ősi és modern zenei szemléletek

– A zene elsődleges, másodlagos és további modern kori funkciói

– Az archaikus kor zenekultusza a modernség tükrében

– A hang valósága

– Kortárs hangesztétika

– A zene mélyebb látványa a modern korban

– Modernség és az elektronikus zene kora

– Az idő a modern kor zenéjében

– A modern kor nagy felfedezése az improvizáció

– A zene a modernség globális hátterében

– Kiterjeszthető-e a paradigma fogalma a zenei jelenségekre?

Ezek közül a legtöbbnek van alfejezete is – zömmel 1-3, de egynek 20, egy másiknak pedig 29.

E könyv tehát Szabó első műve a folytatásának tekinthető. A filozófiai elemek újra előkerülnek, de inkább csak emlékeztetőnek, összefoglalóként. (Azért Rudof Steinerből most is kapunk egy keveset). A fontosabb: a zene megélésének, előadásának, hallgatásának hatásmechanizmusa, a folyamatok leírása, a részekből összeálló világegyetem és az ember viszonya! Ehhez szerzőnk minden segítséget megad: tudását és szemléletét egy olvasmányos, közérthető formában tálalja, még akkor is, ha némely szakkifejezés jelentését ismertnek véli, s ezért ezek magyarázatát nem adja (én már a címben szereplő „csúfságot” –paradigma! – is magyaráztam volna). Sok helyen kell azért egy korszerűbb Idegen szavak szótárát is forgatni!

Vannak a kötetnek olyan részei, amit gyakorló zenészek – vagy a szolfézst normálisan megtanulók – könnyebben érhetnek. Ilyen a hangzatok és az ember viszonya, az ember belső hangrendszere, hangoltsága, stb. De például az igen hosszú, improvizációról szóló fejezetben Szabó Sándor szinte brillírozva járja be a címszó mögött fellelhető tartalmakat, lehetőségeket! Végülis: gyakorló zenészként a rögtönzés zenéje egyik legfontosabb lételeme.

Néhány ellenvetésem is akad. Engem zavar a könyvben a„mém”-kifejezés használata, mivel nem egy közismert, ráadásul nem egy magyar szóról van szó, – s jelentéstartama számomra sem ismert. E két fejezetben is fontos kifejezés megmagyarázása mellett az elektromos zenéről szóló fejezetekben hiányolom a XX. század egyik zenei mozgalmának, az elektroakusztikus (mű)zenének a megemlítését (elektromos- és konkrét-zene, élő-elektromos zene, stb), mivel Szabó Sándor e címke alatt csak a popzene érzelmileg kilúgozott hangzásaira fókuszál! Megértem Sándort: gyakorló zenészként evvel a műfajjal NEM került kapcsolatba; a dub meg társai a mindennapok akusztikus környezetszennyezése miatt kikerülhetetlen hangzó eseményeket produkál életünkben. Viszont egy ilyen színvonalú műben ez hiba volt – legalább tájékoztatási szinten! – NEM megemlíteni  (egy szaklektor ezt a hiányt simán észreveszi, de olyan e könyvnél nem volt). Tehát erre legalább egy bekezdést szentelhetett volna, miután olyan zenei produkciók, melyeknél pl.Morton Feldman amerikai zeneszerző – akinek több ilyen szerzeménye is megjelent hanglemezen! – neve belefértek mondandójába! De hagyjuk a hibákat, nem erről szól az ismertetőm! Végül is ez egy piti probléma csak a nagy egészben…

A könyv egyik előnye, hogy nem muszáj egyszerre végigolvasni! Én a fejezetenkénti csemegézést javaslom! Így a minket érdeklő témákon keresztül kerülhetünk először kapcsolatba a művel, s onnan indulva, részenként hódíthatjuk meg a Szabó által leírt hangi világot!

Én hiányolom a könyv végéről a forrásjegyzéket – s melynek hiánya a törökszentmiklósi, és egyébként nagyon hangulatosra sikerült könyvbemutatón is felmerült! –, de a terjedelmi okok felemlítését itt nem fogadhatom el! Amikor egy hivatkozás történik egy szerzőre, akkor én szeretném tudni, hogy a felvetett gondolatok bővebb, összefüggéseiben is megjelenített változatát hol találom meg! S ehhez – legtöbb esetben! – csak a szerző nevének ismerete nem elégséges!

Szabó Sándornak egy olyan könyvet sikerült letennie az asztalra, melynek minden, a zene megértését is céljának tekintő olvasó polcán ott kell lennie!

Nem feltétlenül az egyetértés, inkább a továbbgondolás, a zene megértése miatt!

—————————-

szerző:                     Szabó Sándor

cím:                         Zenebölcseleti elmélkedések

(a kortárs / modern zeneiség XX. és XXI. századi zenei paradigmájában)

kiadó:                      Akusztikus Gitárzene Egyesület – 2017.

forma:                     ~A5, puhafedél, 180 oldal

—————————

A könyvbemutató plakátja




There are no comments

Add yours

Loading...