29597521_1641945219222975_4797094968830429682_n

AZ ÖTÖDIK – Dzseztalálkozó Tiszakécskén, 2018.

Lassan már kezdjük megszokni, hogy tavasszal Tiszakécskén dzsezfesztivált tartanak, amely a környék – azaz elsősorban az Alföld – szólistáiból, együtteseiből válogat magának fellépőket. Persze kis város, kis fesztivál, kis közönség; és nagy hangulat! Az eseményt pedig 2018. április 21.-től, azaz idéntől már találkozónak nevezik.

A szombat délután 6-kor kezdődő eseményt a kiírás szerint a BAGI-BAKONDI duó nyitotta volna. A Szabó Sándor-féle törökszentmiklósi gitáriskola két legjelentősebbike már 1990-óta –  de néha 5-10 éves megszakításokkal – szerepel együtt. S legutóbb épp törökszentmiklóson hallottam őket mindegy 6 éve. Most viszont külön-külön programmal és névsor szerinti sorrendben léptek fel!

 

Bagi László baryton-gitárral

Bagi László egykoron a SzaMaBa –zenekar tagjaként szerzett hírnevet magának. Aztán a nyugalmasabbnak tűnő oktatás mellett kötött  ki (lakhelyén, Jászladányban hangszertanár, míg Szolnokon gépjárművezetés-oktató). Néhány éves pódium-kihagyás után – majd 10 éve! – vette kezébe újra a gitárjait. Műsorát bariton-gitáron kezdte, majd 2 szám után váltott normál gitárra. Mindegyik darabja nagyon finom ötujjtechnikás darab, műfajilag elsősorban fantázia volt, finom hangulatokkal (többek közt: Utolsó tavasz, Over the rainbow {A szivárvány alatt}, Baryton blues {Baryton blúsz} című dalokkal). Inkább a figyelemre összpontosítva, mint a zsigeri örömökre hajtva mindössze 4 számot játszott.

Bakondi András, Tony Emmanule honi követe

Bakondi András ma is törökszentmiklósi lakos. Ő a jó értelemben vett amatőr, aki nem kapcsolódott be egykoron a profizmus általi kikövetelt taposómalomba, hanem megmaradt a zene öröméért játszónak. Pár éve – egy koncert és személyes találkozás után – igen intenzíven szegődött Tony Emmanuel hívének. Szombati (Kécskén 8.) fellépésén is az ausztrál gitáros popos átirataiból és szerzeményeiből játszott egy csokorra valót! Ő is ötujjtechnikával penget akusztikus hangszerén. A műsorából – 7 dalt játszott – már a legtöbbet hallhattuk itt Tiszakécskén is (Here comes the sun, Indian warm, Felkelő nap háza, Waltzing matilda, Sukiyaki, stb). Dalt mondtam szándékosan, hiszen az ő műsorában szabályos vers-refren felépítésű számokat hallhattunk, ellentétben Bagi László darabjaival, amelyek inkább invenciók voltak a bemutatott témákra!

Hegyi Viktorék

A szünet nélkül következő Hegyi Viktor (tenorszaxofon – egyébként meg több, más hangszeren is játszik: mondhatnám, hogy ő az Alföld muzsikus-dzsolidzsókere) ezúttal nem a teljes állandó zenekarával érkezett, mert egyéb elfoglaltságok miatt a zongorista és a nagybőgős nem tudott jönni!  A zongorát nem pótolták, viszont a basszus nélkülözhetetlen volt, így beugróként Orbán György szerepelt. Csizi László (dobok) és Benedek Áron (trombita) egy tényleg erőteljes, invenciózus produkciót, 6 számot játszott! Amellett, hogy Orbán a hazai bőgősök egyik legjobbika, a többiektől is igen finom játékot, rögtönzéseket és magas szintű összjátékokat hallhattunk. (Persze természetes is ez, mivel a többiek is elvégezték legalább a LFZE jazztanszékét.) Műsorukon a múlt század ötvenes éveinek bop, bibop,  nyugati-parti dzsez és főáramos dzsez stílusaiból adtak ízelítőt, köztük 2 blúszszal megtűzdelve (3 Miles Davis, 2 Cherlie Parker és 1 John Coltrane szerzemény!). Parker elementáris erejű Half Nelson-a {Fél Nelson} mindent vitt, de nekem nagyon hangulatosak voltak a blúszok is (Billie’s bounce {Billi ugrál}, Trane’s blues {Trane blúsza}). Ja, és az összes többi szám is kiemelten jó volt. Ki merem jelenteni, hogy a fesztiválok 5 éves történetében ez volt a legjobb dzsezprodukció.

Balkan Union-együttes

BALKAN UNION. Számomra ők voltak az est fekete doboza. E koncert előtt még nem hallottam róluk. (Mondanám azt: mert nem jártak még Tiszakécskén!) Mint kiderült a Tóth Bagi Csaba (gitár, ének) – Szabadkáról a balkáni háború hatására elmenekült zenész – vezette együttes igen erős, délszláv hatással megáldott\megvert zenéje szinte hengerelt a nézőtéren! Persze, voltak dzsezes elemek is a zenében (hisz Nagy János – billentyűs hangszerek, és a szegedi származású Máthé László – basszusgitár a LFZE jazztanszékén végezték tanulmányaikat!), ezen belül elsősorban a keményfank {hard funk} stílus jött át a balkán hangjain. A negyedik tag a szentesi Kertész Ákos (dobok) Szegeden, majd Budapesten szerezte ütőhangszeres diplomáit. Aktívan zenél – Máthéhoz és Nagyhoz hasonlóan ő is több zenekarban játszik: a FABULA RAZA, az AZUR BLUE BAND, a TESZTOSZTERON PRODUKCIÓ, stb. Ezen kívül – szentesi központtal! – tanít és kulturális eseményeket, koncerteket szervez.

Máthé László és Tóth Bagi Csaba

Műsorukra visszatérve: hallhattunk egy eléggé erős hangzású etno-rakot {etno-rock}, melynek a rögtönzőrészeinél időnként a fúziós-zene – fentebb említett stílusának – hangzatai is előtörtek. A nyolcszámos produkcióban szerb, szerb-cigány, macedon dalok átdolgozásai – eredeti nyelven – és egy magyar(?)dal magyarul is megszólalt. Úgy gondolom, mindnyájunknak öröm volt hallani ezt a nyitott-szellemiségű, erőteljes improvizatív zenét. S csöppet sem mellékesen: ez a zenekar együtt szerepelt (és lemezt is készített!) többek közt Al Di Meola, Fausto Beccalossi, Mike Stern, Trilok Gurtu – nemzetközileg is magasan jegyzett – zenészekkel. A hallottak alapján: nem véletlenül!

Talán még két gondolat a fesztiválhoz! Az eddigi rendezvényeken is feltűnt, hogy a fellépők nagyobb része csak érintőlegesen van kapcsolatban a dzsez műfajával, ami nem is baj, ha a zene jó! De a dzseztalálkozó név nem teljesen fedi a felkínált tartalmat. Ezen esetleg el lehetne gondolkodni! Továbbá az is érdekes lehetne, hogy a tiszakécskei közönség mikor fedezi fel már magának ezt a kitűnő eseményt?! Mert bár kicsi, de lelkes közönség jött Kécskén össze (voltunk Szolnokról, Szegedről, Szentesről, a Jászságból is néhányan), de kinézetre a helyiek máshová járhatnak zenét hallgatni. Pedig Tiszakécske nem az a város, ahol minden nap és minden sarkon zenés rendezvényekkel találkozhatunk! Az elmúlt 5 év eseményei alapján kijelenthetem: a zenével nem volt, és nincs is baj Lehet, hogy a műfajnév- dzsessz\jazz\dzsez – hat riasztóan?!

Akkor miért is voltunk – mintegy 30 néző – ennyire kevesen?

Benedek Áron a 2. számtól fojtás (szordino) nékül trombitált!




There are no comments

Add yours

Loading...