A résztvevők csoportképe!

MINT A MESÉBEN! – Egyszer volt, hol nem volt… 50 éve indult a Róna-Jazz!

 

          Mondhatnám, hogy kis szerencsével akár ott is lehettem volna 50 évvel ezelőtt a Róna Vendéglátó Vállalat ceglédi dzsez{jazz}eseményén is, de mire én 1972-re dzsezrajongó lettem, addigra ez a fesztivál – 3 év tündöklés után! – megszűnt. Tiniként pedig még nem jártam – Pesthez képest! – vidéki koncertekre! Mint dzseztöténész és dzsezkutató persze ismertem részleteket a történetből, de élőben először szembesültem a résztvevők és szervezők ilyen találkozásával; az akkori hangulatmorzsák megidézésével.

Az est szervezői igencsak ügyesen találták ki, hogy ezt az 50-éves jubileumot a dzsez világnapjára időzítették. Így résztvehettek az országos események folyamában, és felhívhatták a figyelmet erre a nem mindennapos eseményre. Mert valljuk, hogy amit a Rónások – dr.Hajdú Endre vezetése alatt – kitaláltak, az az addigi magyar viszonyokhoz képest gyökeresen új volt. A fél Pest-megyét behálózó vállalat vendéglátóhelyeire bekapcsolták az élő dzsezt; Cegléd központtal ugyan, de eseményeket rendezve Nagykörös, Monor településeken is. Az estek szervezéséhez megnyerték művészeti vezetőnek a kiváló zongoristát, dr.Garay Attilát, aki majd 3 éven át – közel a magyarországi Új Gazdasági Mechanizmus visszafogásáig és a Róna felszámolásáig! – tevékenykedett szervezőként, zongoristaként, művészeti vezetőként! A különféle neveken (Randevú a hangszerek mellett, Jazz-randevú, Ifjúsági Jazz Fesztivál, Nemzetközi Ifjúsági JazzFesztivál) általa megszervezett mintegy 14 rendezvény között volt többnapos, többhelyszínes esemény is! Azt mondhatom így utólag is: Nem semmi!

Tehát az ünnepi estre 7 különböző színpadi produkciót hirdettek a szervezők, Szatmári Gábor felvezetésével. Apáti Tóth István kivetített fényképei és a felvezető beszédek után egy filmet is láttunk, eredeti felvételekkel az első időkből.

Az utolsó szórólap

A minikoncerteket Garay Attila egyik utolsó tanítványa, a már csöppet sem kezdő Farkas Gábor Gábriel (ének) zenekara kezdte (társai: Neumann Balázs – zongora, Farkas Péter –nagybőgő, Földesi Attila – dobok, voltak). Négy számot adtak elő Garay hangszereléséeiből. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazztanszéke docense egykor éneket tanított az odajáró fiataloknak, viszont Gábriel már magántanulóként járt fel az idős és beteg mester Pillangó-téri lakására. A hallottak alapján: mindez NEM volt hiábavaló! Farkas Gábor Gábriel csodálatos hangján hallhattunk több örökzöldet ihletett, hiteles tolmácsolásban, S ha egyszer a rögtönzés művészetébe is belekap majd, akkor méltó utódja lehet a honi (és a világ) színpadain a nagyoknak (és kedvencének: Frank Sinatrának).

Neumann Balázs és Farkas Gábor Gábriel

A GYÁRFÁS-négyes (Gyárfás István – gitár, Elek István – tenorszaxofon, és két helyi – ceglédi! – muzsikus; Lénárd Béla – basszusgitár, Kármán Sándor – dobok) háromszámos műsorral lépett fel! Gyafi – így becézik a szakmában! – tényleg nagyon jó gitáros, de a többiek sem ma kezdték a szakmát. A dobosról például érdemes megjegyezni, hogy az egyik első Róna-koncerten fellépő, és ott személyesen is hallott Kovács Gyula hatására kezdett el dobolni… Élvezetes, de rövid műsort adtak! Sajnos, hogy a megemlékezések és a fellépők sokasága eléggé behatárolták a lehetséges játékidőt mindenkinél.

Gyafiék

Az ünnepi hangverseny első félidejét a koncertek egyik legendás muzsikusa zárta. Az idén 75-éves Szakcsi Lakatos Béla zongoraszólójában 2 számot hallhattunk. Egy Bartókos, néhol népdalos hangvételű, hosszabb zenei (dzsez)fantázia után a nemrég elhunyt barát\zenésztárs; Babos Gyula emlékére játszott egy, az elsőnél dzsezesebb hangvételű számot! Méltó zenei emléket állítva a gitáros-legendának.

Szakcsi Lakatos Béla

Szünet után megint megemlékezése következtek: az idén 75-éves zenészeket és egykori dolgozókat – összesén 4 személyt! – köszöntött a műsorvezető!

A ceglédi zenekarok parádéja a ÇAM BORI nevű álladó formációval (Bori Viktor – villanyzongora, Kővári Péter  – basszusgitár, Banai Szilárd – dobok),  és vendégmuzsikusuk José Serrano (trombita) fellépésével folytatódott. A plakátokon a zenekarnevet helytelenül (c-vel írva a török ç-helyett!) beharangozott együttesnek 2 számra futotta az műsoridőből. De azért így is megtudtuk, hogy a zenekar neve helyes kiejtése: dzsembori (kissé pösze dzs-vel, amúgy c-sen!). A legutóbbi szolnoki koncertjükön kifogásoltam fellépésük erősítését! Itt evvel nem volt gond: megszólalásukban a 4 hangszer – még a dobok is! – arányos hangosítással hozták az olykor intenzív fúziós zenét!

ÇAM BORI-együttes

SZALAY-HÁRS-PETRIK-trió: Szalay Gábor (gitár) és Hárs Viktor (nagybőgő) kettesben kezdett, majd egy rövidebb vibrafonos magánszám után a ceglédi orvos Dr.Petrik Gábor (vibrafon, „szájtrombita”) is csatlakozott hozzájuk. Koncertjük befejezése után (összesen 2,5 számot játszottak!) hiányérzetem maradt: szívesen hallgattam volna még őket!

Szalay-Hárs-Petrik trió

Csík Gusztáv is idén 75 éves. Az egykor még Csiky-ként indult tevékeny zongorista részese volt 48-évvel ezelőtt az egyik Róna-estnek. A muzsikus már a múlt század hetvenes évei óta Svájcban él, és haza csak vendégként jött most is. Szerencsére, ez utóbbit  mind gyakrabban teszi, így 1 éven belül már másodszor hallhattam briliáns játékát. Mindenfélével dicsérhetném, de felesleges: szerényen mindent-tudó játékával elkápráztatott most is és így az est csúcspontját jelentette számomra!

BERKI-SÁRIK-kettős: ők is helyinek számítanak, hisz Sárik Péter (zongora) egyébként is ceglédi, de Berki Tamás (ének) társaságában – akivel 6 éve álladó együttest alkotnak! – gyakori fellépő a városban! Nos, a számukra is rövid produkció – aki látta már koncertjüket, annak elmondom: Berkinek csak 2 sapkára tellett a műsoridőben! – végén a ráadásszámban még a 86-éves dr.Hajdú Endrét is felénekelte Berki a színpadra, hogy egy végső csoportképben\meghajlásban köszönthessék az ünneplésre megjelent közönséget!

Sárik péter és Berki Tamás

Sajnos, az 50 év nagy idő, és egyre kevesebb az olyan muzsikus, aki még megélte ezt az évfordulót, pláne hogy még aktívan is, mint Berki, Szakcsi, vagy Csík! Megtisztelték a rendezvényt néhányan az egykori fellépők közül is: öröm volt látni a közönség soraiban többek közt Jákó Balázst (nagybőgő) és Nagy Ivánt (harsona, ének). Gonda János „csak” levélben szólhatott hozzánk, de én szívesen láttam volna Simon Géza Gábort is a közönség soraiban, aki több cikkében is tudósított az eseményekről (és akinek 1971-es összefoglaló cikke nekem iránymutató volt a hallottak utólagos elrendezésében, e beszámolóm megírásában).

Örülök, hogy „legalább” nézőként résztvehettem ezen a ceglédi ünnepségen és koncerten, mely az egykori szervezők és fellépők által közös ünnepünkké válhatott.




There are no comments

Add yours

Loading...